Varjas János (Vértesacsa, 1721. jan. 2. – Debrecen. 1786. jún. 4.) ref. tanár. Tanult Csákváron, Kecskeméten, végül Debrecenben, hol 1738. máj. 4-én lépett a felsőbb osztályok elsőjébe, s 1745-ben →köztanító, 1746-ban könyvtárnok, 1747 szeptemberében →senior lett a kollégiumban. 1748 tavaszán külföldre indult s előbb a zürichi, a következő évtől az utrechti egyetemen gyarapította ismereteit. 1750-ben visszatérvén hazájába, Kecskeméten volt →rektor, míg 1752 tavaszán →teol. tanárrá választatott Debrecenben. – Tanári működésével kiváló tekintélyt szerzett, irodalmi téren „e” magánhangzós verseivel szerepelt, melyek közül a „Megtért ember éneke” Debrecenben 1775-ben jelent meg. Sajtó alá rendezte Pictet „Medulla…”-jának 1765-i kiadását. – Veje volt →Srődi Istvánnak, apósa →Péczeli Józsefnek, →Tormássy Jánosnak, →Ercsei Dánielnek.

Irodalom: Szilágyi István: V. J. életéhez (Új. Magyar Múzeum, 1859.).