Varga Lajos (F.) (Panyola, 1856. márc. 13. – Karcag, 1939. ápr. 13.) ref. esperes. Panyolán végezte elemi iskoláit. 1867-től Debrecenben tanult. A teológia tanfolyam befejeztével 1879-ben földesi, 1883 tavaszán panyolai, őszén szatmári →káplán. 1884-ben majtisi, 1901 áprilisában nagyrábéi lelkész lett. A →debreceni egyházmegye 1921-ben →esperessé, a →tiszántúli egyházkerület 1927-ben zsinati rendes és →konventi póttaggá választotta. 1936-ban nyugalomba lépett. – Sok kisebb dolgozata jelent meg különféle vállalatokban: a Garzó-féle bibliamagyarázatok közt tőle valók a Mikeás és Joel könyvéről, valamint a kolosséiakhoz, korinthusiakhoz és galáciaiakhoz intézett levelekről, meg a Jakab közönséges leveléről szólók. Egyik szerkesztője volt 1896-tól a Reformátusok Lapjának. – Többi művei: Hivatalt foglaló beszéd Majtison. (Szatmár, 1884.) A →szatmári ev. ref. egyházmegye története 1875–1894. (Uo. 1896.) Egyházi beszédek (2 k.). (Uo. 1896–1900.) Vallástani, bibliai és egyháztörténeti rövid vezérfonal. (Uo. 1898.) Beköszöntő egyházi beszéd Nagyrábén. (Debrecen, 1901.) Zengő hárfa. (Uo. 1912.) Imádságok templomi használatra háborús időben. (Uo. 1915.) Imádságok bibliaolvasással egybekötött hétköznapi reggeli istentiszteletekre (2 k.). (Uo. 1918.) Őrállói intelem. (Kisújszállás, 1924.)