Varga Béla (Torda, 1886. okt. 23. – Kolozsvár, 1942. ápr. 10.) unit. vallású egyetemi tanár. Tordán tanult. Azután Kolozsvárt teológiát és az egyetemen bölcsészetet hallgatott. melynek 1909-ben doktora lett. Majd külföldre ment. ahonnan hazajővén, 1911-ben gimnáziumi, 1922-ben →teol. akadémiai tanárnak választották Kolozsvárra. Itt 1915-ben egyetemi magántanári habilitációt szerzett. 1926-tól egy évet Oxfordban töltött. 1928-ban →generalis notariusa. 1938-ban püspöke lett egyházának, 1940-ben egyetemi tanárrá neveztetett ki Kolozsvárra. – Művei közül egyházi vonatkozásúak: A lelkiismeret. (Kolozsvár. 1909.) Jacobi Henrik Frigyes. (Budapest, 1911.) Hit és tudás (Ker. Magvető, 1924.). Unitarismus és rationalismus (Uo. 1927.). Ami örökkévaló →Dávid Ferenc életművében. (Kolozsvár. 1930.) Unitárismus és individualismus (Ker. Magvető, 1931.). Az unit. vallás (Magyar Prot. Almanach, 1932.). Az individualitas kérdése. (Ker. Magvető, 1932.) Felolvasás az unitarismusról. (Uo. 1932.) Hittani tanulmányok. (Uo. 1933.) A szabadelvű kereszténység alapja. (Uo. 1937.) Kijelentés (Ker. Magvető, 1940.). Hit és vallás. (Kolozsvár, 1940.)