Vandrák András (Csetnek. 1807. jan. 24. – Eperjes, 1884. szept. 14.) ev. tanár. Csetneken 1814-ben kezdte tanulmányait. Tanult még Kassán. Rozsnyón, ismét Csetneken és ismét Rozsnyón, végül 1824-től Eperjesen, ahonnan 1828-ban nevelőnek ment. 1830-ban külföldre indulván, okt. 8-tól a jenai egyetemen gyarapította ismereteit. A következő évben hazajőve megint nevelősködött 1833-ig, amikor a bölcsészet tanárának választatott Eperjesre. Mint ilyen 1861-től 1874-ig és 1878-tól haláláig a jogakadémián működött. – A Magyar Tud. Akadémia 1847-ben levelező tagjának, a jenai egyetem 1858-ban, a budapesti 1883-ban a bölcsészet díszdoktorának választotta. – Számos műve van, közülük egyházi érdekűek: Lélektan (Latinul és magyarul.) (Lőcse, 1841.) (II. kiad. csak magyarul uo. 1847., III. átd. kiad. Eperjes, 1863.) A philosophiai ethika elemei. (Lőcse, 1842.) (II. ki-ad. „Bölcsészeti erkölcstan” c. alatt, Eperjes, 1865.) Emlékbeszéd →Schwarz János Mihály felett. (Kassa, 1858.) Emlékbeszéd Krayzell Andrásról. (Eperjes, 1867.) Az eperjesi ág. h. ev. kollégium múltjának és jelen állapotának vázlatos rajza. (Uo. 1867.) Az erkölcsi világ lényege (Eperjesi értesítő, 1878.). Az emberi tudat és hit világa bölcseleti szempontból (Uo. 1882.). Egyházi tárgyú dolgozatai jelentek meg még a P. E. I. L.-ban, valamint a Prot. Jahrbücher für Österreich-ben. Összeállította végül a „Magyarhoni ev. gimnáziumok szervezése” iránti munkálatot (1870.).

Irodalom: Vécsey Tamás: Emlékbeszéd V. A. felett (1886.), Mayer Endre: V. A…. (1911.).