Valentinyi (Walentiny) János (Rimabrézó, 1783. – ?Szirák, 1843.) ev. esperes. Tanult Losoncon, Nagykőrösön, Csetneken, Eperjesen és Pozsonyban, ahonnan külföldre menvén, 1803. okt. 12-én Jenában lépett az egyetem hallgatói közé. Visszatérte után nevelősködött, míg 1809-ben tanár lett Selmecbányán. Már 1810 júliusától lelkész volt Radványban, majd Szirákon. Idevaló pap korában →esperessé választotta a →nógrádi egyházmegye. Művei: De primo et secundo jubilaeo reformationis seculari in Hungaria… celebrato tractatus historicus. (Pest, 1821.) Gyászbeszéd Ócsai Balogh Péter felett (Szlovákul). (Uo. 1818.) Vigasztaló szavak… Szontágh Mária Ludovika… eltakaríttatása alkalmával. (Uo. 1822.) – Üdvözlő verset írt magyarul br. Prónay Gábor egyetemes iskolai felügyelőhöz (1809.) és a kishonti tudományos egyesülethez (1827.).