Vajda Ferenc (Farcád, 1865. márc. 16. – ?Székelyudvarhely, 1938. jan. 16.) ref. lelkész. Farcádon kezdett tanulni. A gimnáziumot Székelyudvarhelyen 1885-ben, a teológiát Nagyenyeden 1889-ben végezte. Ezután külföldre menvén, egy szemesztert a berlini, egyet a bonni egyetemen töltött. Hazatérve, püspöki titkár lett Kolozsvárt, 1893-ban pedig lelkész Magyarlónán. 1902 őszétől Székelyudvarhelyen lelkészkedett s 1907-től 1927-ig egyszersmind →esperese volt az →udvarhelyi egyházmegyének. A →budapesti harmadik zsinatnak rendes tagja volt. 1937 végén nyugalomba lépett. – Számos cikkét közölték egyes egyházi közlönyök. – Önállóan megjelent művei: Prot. theol. fakultás. (Kolozsvár, 1892.) →Bethlen Gábor fejedelem. (Budapest, 1894.) Két püspök anyja. (Uo. 1895.) Kalászok az élet mezejéről. (Kolozsvár, 1895.) Barcsay Ágnes. (Budapest, 1898.) A Rákóczyak. (Uo. 1900.) A prot. pap működésének jelentőségéről. (Kolozsvár, 1901.) Ima →Nagy Károly püspök emlékünnepén. (Uo. 1926.)