Ungi ref. egyházmegye, a →tiszáninneni kerületben, kezdet óta létezett, kiterjedve nemcsak Ung vármegyére, hanem Zemplénből is a Bodrogköztől északra eső vidéknek keleti felére, Szabolcsból is északi csücskének a Tisza jobb partján levő részecskéjére és Beregből is az ezzel és Unggal egyaránt szomszédos néhány községre, valamint magába foglalva az ezen a területen fekvő nemcsak a ref., hanem ev. gyülekezeteket is egészen a XVII. század hatvanas éveiig, midőn ez utóbbiak közül a Zemplén vármegye területén fekvők – mindannyian szlovák nyelvűek – átadattak illetékes egyházi felelősségük alá, míg az Ung vármegyében lévők idővel reformátusokká lettek. A hatósága alatti egyházközségek között azonban ref. létükre szintén voltak szlovák ajkúak. Az →egyházmegye részben az →egyházkerület többi egyházmegyéitől félreeső fekvésénél, részben többnyire Habsburg-uralom alatt állásánál fogva nem egyszer mutatta még nagyobb függetlenségre való törekvés jeleit. A XVIII. század elején 77 anyaegyházból állott, melyek meglehetősen megfogytak ugyan a század végére, de azért belőlük került ki az 1799-ben szervezett →ung-felsőzempléni egyházmegyének javarésze. Ennek az 1837-ben 67 anyaegyházból álló testületnek törvényhatóságok szerinti két alkotó részére való szétosztása után a 3 Szabolcs, 3 Bereg, 32 Ung vármegyei, tehát összesen 38 anyaegyházat számláló ungi ref. egyházmegye Magyarország új határainak kialakításakor az Ung vármegye tiszabalparti részén egyedüli, éspedig 1780-ban keletkezett egyházán kívül egészében elcsatoltatott s ott kétfelé osztatott, de 1938-ban és 1939-ben nagy része visszakerült s tiszabalparti egyházán kívül újból eggyé vált, míg 1945-ben ismét visszaállott az elszakítottság. – →Esperesei közül a következőkről van tudomásunk: Gönczi András pálóci l. (1564. jún.), (→Egri Lukács ungvári l. 1568 elejéig), Szikszai Gergely (1568. jún.), Gyarmathi Bíró Márton (1577.), ismeretlen 1577-től vagy 1578-tól →Kállai Albert ungvári l. (1584. szept.) (1601 dec.), →Tolnai Balog János ungvári, majd máshova való l. (1605 aug.) 1618-ig, Zombori Hasznok Péter palácsi, vinnai, ungvári l. 1618-tól (1623. jan.), (→Kecskeméti C. János esetleg: 1623 jan. utántól az év végéig), Görgei János nagykaposi l. (1626. dec.) (1656 jún.), →Tarpai Szilágyi András ungvári l. (1665.) (1667.), Némethi István ungvári l. 1680 körül, Upori Lénárd István ismeretlen helyen, majd Palágyon működő l. 1685-től (1695.), Bősházi P. János, Berethi János deregnyői l. 1702-től, Rozgonyi János ungvári l. (1705 dec.), Szenczi A. Pál deregnyői, udvari l., Diószegi György csicseri, ungvári l. (1721.) (1728.), Szombati Márton palágyi, ungvári l. (1733.) (1735.), Palotai András 1743–1745, Füzéri Imre (1750.), Patai Pál ráskai. palágyi l. (1758.), Bódis István bátfai l. 1761-től (1767 febr.), Bencs István béli l. 1793-ig vagy 1794-ig, Kis Márton nagykapori l. (1795.); az újabb berendezésűben: Kovács János eszenyi l. 1850–1855, Pazar József szalókai, eszenyi l. 1855–1860, Szabó András csicseri l. 1860–1886, Makay Dániel ungvári l. 1886–1890, Szabó Endre csicseri l. 1890–1908. Szűcs István salamoni l. 1908–1923; a legújabbikban pedig Szűcs István 1939–1940, Újlaki Sándor bajánházai l. 1940–19??

Irodalom: Az ungi ref. egyházmegye (1931.).