Ugocsai ref. egyházmegye, a →tiszántúli kerületben, kezdettől fogva létezett, de későbbi legnevezetesebb egyháza, a nagyszőlősi, harmadmagával 1609-ig, a vármegyének többi tiszáninneni egyházai közül pedig kilenc egészen 1821-ig a →beregi egyházmegyéhez tartozott, viszont ugyaneddig a Tisza és a Túr között négy Szatmár vármegyei egyház meg őhozzá. Ezeket ekkor a →nagybányai egyházmegyéhez, amazokat pedig ide csatolta a →generalis konvent, mely arról is intézkedett egyszersmind, hogy az egész →egyházmegye a →máramarosival →máramaros-ugocsaivá egyesüljön. Az ugocsai a XVIII. század elején 26, 1733-ban 27, a XVIII. század vége felé 23 anyaegyházból állott. – →Esperesei névsorából a következőket ismerjük: Almási János szőlősgyulai l. (1598.) (1617. dec.), Szőlősi Bede János nagyszőlősi l. 1620 nov.-ig, Viski B. Márton feketeardói l. (1629. jún.) (1634.), →Dobrai Gácsi Bálint nagyszőlősi l. 1635–1639, Gyarmathi Tamás kökényesdi l. (1646.), →Szentgyörgyi Nagy Bálint nagyszőlősi l. 1648 körül, Szathmárnémethi Gál János feketeardói, nagyszőlősi l. (1650.) (1657 márc.), Belényesi János nagyszőlősi l. (1666.) (1667. jún.), Ajtai Gergely 1670-től, Csatári Mihály (1679.) (1689.), Szenczi A. János tiszapéterfalvi l. 1701-ig, Szenczi György nagypaládi l. 1701-től vagy 1702-től, Viski Márton szőlősgyulai l. 1712-től, Némethi János nagyszőlősi l. (1728.) (1732.), Deák János 1776–1777, Ungi Mihály feketeardói l. 1777-től, Kalmár Pál forgolányi l. 1791–1804, Szilágyi István 1804–1815.