Besztercebányai ev. egyház mindjárt a reformáció legelső éveiben keletkezett. 1522-ben már voltak itt hívei Luthernek, 1530-ban pedig már csaknem az egész város prot. elveket vallott. Némely róm. kat. szokások a 16. századnak még a vége felé is divatoztak ugyan, de a város teljesen ev. volt egészen az üldözések koráig, mégpedig virágzó állapotban. Iskolát is folyvást magas színvonalon állót tartott fenn. 1671-ben a magukat már előbb befészkelt jezsuiták izgatása folytán elkezdődött az ev. egyház üldözése. Templomai elfoglaltattak, papjai elhurcoltattak, az egyháztagok szüntelenül a leggyötrelmesebb zaklatásoknak voltak kitéve mindaddig, amíg át nem tértek róm. katolikusoknak. Mintegy két évtized múltán valamivel kedvezőbb körülmények közé jutott az egyház, de régi fényét sohasem nyerte többé vissza. Iskolája, mely még a 18. század elején is régi színvonalán állott, ismételten visszaszoríttatott és korlátoztatott fejlődésében. Lelkészeinek száma az üldözések előtti ötről háromra, majd kettőre szállott le. Templomai, melyeknek egy részét visszaadta II. Rákóczi Ferenc, azután ismét elvétettek s habár 1773-ban megszabadult a jezsuitáktól, az 1776-ban felállított róm. kat. püspökség azóta sem engedte, hogy megint erőre kapjon az egyház, mely 1807-ben új templomot szentelt s a két lelkészen kívül hat tanítói állást és egy algimnáziumot tartott fenn a magyar korszakban.

Irodalom: Rosenauer Károly: A b. ág. hitv. ev. gimnázium története (1876.), Uő.: A b. ev. egyház története (csonka, 1878.), Hazslinszky Rezső: A b. á. h. ev. gimnázium története (1896.), Mikler Sámuel: A b. ev. egyházközség templomának története (1907.), Hajdu Lajos: A b. á. h. ev. ker. egyház rövid története (1918.).