Bessenyei György (Tiszabercel, 1744. v. 1745. – Pusztakovácsi, 1811. febr. 24.) költő. Sárospatakon tanult 1760-ig, azután otthon volt, míg 1765-ben testőr lett Bécsben. Hadnagyságig vitte, mikor a királynő kívánságára Beleznay Miklós tábornok kivitte, hogy az 1773. évi →bugyi konferencia a magyarországi ref. egyház számára főconsistoriumi titkárul alkalmazta nagy fizetéssel. Erre azonban nem szolgált reá s ezért a →tiszántúli egyházkerület már 1775-ben beszüntette fizetésének tőle járó részét, majd 1778. nov. 1-től fogva kizárólag Beleznaynak állott a szolgálatában. Kevés ideig, mivel 1779. aug. 15-én áttért róm. katolikusnak s ez időtől hivatallal és fizetéssel Mária Terézia látta el, míg aztán II. József beszüntette azt. Ekkor szülőfalujába, majd Pusztakovácsiba vonult, hol birtokán éldegélt, haláláig, meg nem szűnvén az irodalmat művelni. Egyházi szertartás nélkül temették. – Ref. korában írt munkái közül egyházi érdekűek: A szent apostol Tamás, mint ellenállhatatlan bizonysága a Jézus Krisztus istenségének (Németből ford.). (Pozsony, 1773.) Die Amerikaner (Megjelenése nem bizonyos, azonban →Kazinczy Ferenc magyarra fordítva „Az amerikai Podotz és Kazimir ker. vallásra való megtérése” c. alatt kiadta. Kassa, 1776. Éppen úgy a felvilágosodás szelleme hatja át, mint katolikus korában írt „Tariménes utazása” c. 1930-ban kiadott regényféléjét.) Anyai oktatás (Erkölcsi levelek). (Bécs, 1777.) A mi Urunk Jézus Krisztus haláláról való gondolatok (Franciából ford., róm. kat., sőt antiprot. szellemű). (Pozsony, 1777.) Akkor kéziratban terjedt el egy 1774-ben a protestánsok érdekében készített szellemes és alapos emlékirata (Abafi Figyelője VII. k. Új kiad. 1914.) „Az úrvacsorájának titka a kenyérben és csodája a Krisztus testében” címmel a transsubstantiatio ellen írt művét a P. E. I. L. 1874–5. közölte.

Irodalom: Ballagi Aladár: B. Gy. katholizálása (P. E. I. L., 1872.), Széll Farkas: A nagybessenyői Bessenyey család története (1890.). Uő.: Előszó a „Holmi” és „Bihari remete” kiadásához (1894.), Márton József: Magyar Voltaire, magyar encyklopaedisták (1900.), Zoványi Jenő: B. Gy. mint ref. főconsistoriumi titkár (1909.), Harsányi István: B. Gy., a sárospataki főiskolához való viszonya, vallásos és erkölcsi felfogása (Sp. Ref. L. 1912.).