Besnyei (Nagymegyeri) György (Nagymegyer, 1675. v. 1676. – ?, 1749. ápr. 9.) ref. lelkész. Debrecenben 1698. aug. 20-án lépett a felsőbb tanulók sorába. 1707-ben vagy 1708-ban lelkészi állást foglalt el Farkasdon, majd Kamocsán, végül Madaron. Itt is megtartotta az →esperesi hivatalt, amit 1712. febr. 2-től viselt a →komjáti egyházmegyében, amelynek utolsó esperese volt. Komáromba ellátogatása miatt várfogságot szenvedett. – Művei: Kis biblia, azaz: A szent Dávid százötven zsoltárainak könyve (Az eredetiből ford.). (Miapolis 1740.) Keresztyéni közönséges könyörgések. (Hely n. 1743.) Háborúi könyörgések. (Hely n. 1745.) Kéziratban maradt műve: Szent biblia, azaz: Ó- és újtestamentomi szentírás (Az eredetiből ford.), mely fenn is maradt. – Nagyapja volt →Takács Ádámnak, őse →Karacs Teréznek.

Irodalom: Bárány József: Nagymegyeri B. Gy. kéziratos bibliafordítása (1885.).