Török Imre (Debrecen, 1867. aug. 1. – Budapest, 1952. márc. 6.) ref. lelkész. Debrecenben tanult, 1889-ben végezte a teológiát. Ettől fogva nevelősködött, míg 1891-ben helyettes vallástanár lett a debreceni főgimnáziumban. 1892 tavaszától lelkész volt Tiszaroffon, 1902 tavaszától Kunhegyesen, ahonnan 1904 nyarán Kisújszállásra ment. A →heves-nagykunsági egyházmegye 1917 végén →esperessé választotta, s e hivatalt 1936 vége feléig viselte. A →budapesti második zsinatnak pót-, a harmadiknak előbb pót-, azután rendes, a negyediknek rendes tagja volt, s 1925-től 1936-ig a →konventnek is. 1942-ben nyugalomba lépett, 1936-ban Budapestre költözött. – Művei: Az „újhitűek” ellen (Prédikáció). (Karcag, 1894.) A belmisszió… (Debrecenben, 1898.) Mindennapi kenyér és az örök élet kenyere (Prédikáció). (Uo. 1900.) Húsvét… (Uo. 1900.) Pünköst… (Uo. 1900.) 365 rövid ima, szentige és ének az 1934. év mindenik napjára. (Kisújszállás, 1933.) – valamint Magyari Kossa Lajos (1894.), Borbély Gézáné Szathmáry Király Etelka (1899.) és P. Tóth Albert (1911.) temetésén tartott beszéde és imája. Sok egyházi vonatkozással bír „Indul nagy utára” c. munkája (1937.) is. Naptárakat szerkesztett és 1906-tól egy „Szeretet” c. hónaponként megjelenő lapot.