Tóth Sámuel (Tiszalök, 1838. jún. 27. – Debrecen, 1899. ápr. 18.) ref. tanár. Tiszalökön kezdett tanulni. Iskoláit Tokajban, Hajdúnánáson és Debrecenben folytatta. Miután az 1862–63. tan-évben a pozsonyi ev. gimnáziumban, az 1863–64-ben a debreceni →teol. akadémián helyettes tanár s itt egyúttal →senior is volt, külföldre ment s két tanévet a zürichi, heidelbergi, göttingeni és jenai egyetemen töltött. Hazajőve, a rendszeres teológia tanszékét foglalta el a debreceni akadémián. A →tiszántúli egyházkerület 1869-ben al-, 1872-ben főjegyzőjévé választotta. Ez utóbbi állásáról 1897-ben lemondott. – Tagja volt a →debreceni és az első →budapesti zsinatnak s állandóan részt vett a →konventi gyűléseken, mindenütt víve a vezető jegyzői tisztet, amely minőségében számtalan jegyzőkönyv és több törvénytervezet került ki tolla alól. Irodalmi téren éppen ily irányú elfoglaltsága miatt nemigen működhetett. Szerkesztésében jelentek meg kisebb kiadványokon kívül: „Az egyházakat s belhivatalnokokat legközvetlenebbül érdeklő országos törvények, kormányrendeletek, egyházkerületi rendszabályok és intézkedések kivonatos gyűjteménye” (Debrecen, 1875.) és „A magyarországi ev. ref. egyház egyetemes névtára” (Budapest, 1887.), továbbá a Db. Prot. Lap (1881–86.), mely több kisebb dolgozatát közölte. Egyik társszerkesztője volt a Prot. Hetilapnak is (1879–80.) – Művei: A vallástanítónak a prot. egyházbani feladatáról. (Debrecen, 1866.) Emlékbeszéd →Balogh Péter gyászünnepélye alkalmával. (Uo. 1871.) Adalékok a tiszántúli ev. ref. egyházkerület történetéhez (2 füzet, nagy részben →Révész Imre kéziratának felhasználásával). (Uo. 1894.) Bécsi tanácskozás a magyarországi prot. egyház szervezete ügyében. (Uo. 1894.)