Tóth Endre (Hajdúszoboszló, 1899. dec. 7. – *Debrecen, 1970. nov. 15.) ref. tanár. Hajdúszoboszlón kezdett tanulni. A gimnázium felsőbb osztályait 1917-ben, a teológiát 1921-ben Pápán végezte. Külföldre is ellátogatván, két évet az utrechti egyetemen töltött. Hazajőve, hitoktató lelkész lett Kaposvárt, ahonnan 1924-ben Pápára ment át →teol. tanárnak, egyelőre helyettesi minőségben. Miután pedig 1927-ben teol. magántanári képesítést szerzett ugyanott és teol. doktorságot Debrecenben, még ez évben rendes tanár lett az egyháztörténelem tanszéken, melyről 1931-ben átment a gyakorlati teológia tanszékére, de pár év múlva visszatért korábbi tárgyához. A →dunántúli egyházkerület 1939-ben aljegyzővé és zsinati póttaggá, 1943-ban pedig főjegyzővé választotta. 1947-ben egyetemi tanárrá neveztetett ki Debrecenbe, hol aztán 1950. óta a →teol. akadémián működött. – Számos cikket írt különböző egyházi közlönyökbe, s maga is szerkesztője volt egy párnak. – Művei: Az úri ima (Elmélkedések hollandból ford.). (Kaposvár, 1925.) A tápi ref. egyház története. (Pápa, 1925.) Szilvási István császári gályarab-prédikátor. (Uo. 1926.) Hamel Bruininx a soproni országgyűlésen. (Debrecen, 1926.) A pápai ref. egyház története (I. k.). (Pápa, 1927.) A pápai diák és a magyar népdal. (Uo. 1929.) A pápai ref. templom története. (Uo. 1930.) →Mándi Márton István élete. (Uo. 1931.) Tiszteletes tudós prédikátorok, lelkészképzés és továbbképzés →Tóth Ferenc korában. (Uo. 1931.) Az Adásztevelre száműzött pápai főiskola. (Uo. 1933.) Az úrvacsoraosztás Dunántúl a reformációtól a XVIII. század végéig. (Debrecen, 1934.) A sport, kirándulás, weekend, levente és az egyház. (Pápa, 1934.) A dunántúli ref. egyházkerület statisztikája. (Uo. 1934.) A lélek ösvényén (Márkus Jenővel). (Tata, 1935.) Jézus-regények. (Pápa, 1935.) A legáció eredete, története, tekintettel Dunántúlra. (Uo. 1935.) Dr. Bodola Gyula tragikus dicsősége. (Uo. 1935.) Jákób kútjánál. (Uo. 1935.) Karácsony. (Uo. 1935.) A ref. prédikáció. (Budapest, 1936.) Pápa a kuruc világban. (Uo. 1936.) Pápa város plébánosa és Kálvin Institutiója. (Debrecen, 1936.) →Torkos Jakab dunántúli ref. püspök mint igehirdető. (Budapest, 1937.) A ref. lelkipásztor munkája a gyülekezetben. (Pápa, 1938.) →Sztárai Mihály, az énekes reformátor. (Budapest, 1938.) A dunántúli ref. egyházkerület levéltára. (Uo. 1939.) A →pátens története a dunántúli ref. egyházkerületben. (Debrecen, 1940.) A →belsősomogyi ref. egyházmegye Mária Terézia korában. (Kaposvár, 1940.) A pápai ref. egyház története. (Pápa, 1941.) A dunántúli ref. templomok története. (Budapest, 1942.) Kiss Ferenc. (Debrecen, 1948.) A magyar ref. egyház története (Másokkal). (Budapest. 1949.)