Tormássy János (Kecskemét, 1744. – Kiskunhalas. 1814. aug. 12.) ref. püspök. Kecskeméten valamint 1760 tavaszától Debrecenben végezte iskoláit. 1768 nyarán külföldre indult, s előbb valahol másutt, 1769-től pedig Genevában folytatta tanulmányait. Hazatérte után 1771-ben kecskeméti, 1777-ben kiskunhalasi lelkész lett. 1790-ben főjegyzővé választotta a →dunamelléki egyházkerület, mégpedig a püspökségre következés jogával. Részt vevén a →budai zsinaton, vezérszerepet vitt a lelkészi kar érdekeinek védelmezésében. Az 1790–91-i országgyűlés ref. prédikátori tisztét ő töltötte be. 1807-ben aztán püspök lett. – Irodalmi, főleg egyháztörténelmi téren jelentékeny munkásságot fejtett ki. Művei: A szorongattatások között enyhülést óhajtó Izrael népének… biztatása (Prédikáció a →türelmességi rendeletről). (Pest, 1782.) Egynehány prédikációk… a közelebb elmúlt országgyűlésére felsereglett úri rendek előtt. (Uo. 1791.) Hazáját és az Isten házát buzgón szerető Nehemiás… (Gyászbeszéd gr. Teleki József felett). (Uo. 1797.) A cheirothesiáról (Prédikáció Tóthpápai József püspöki beiktatásakor). (Komárom, 1814.) A dunamelléki ref. egyházkerület története (Közzétette →Fábián Mihály). (Sárospatak. 1867.) Halas városa s eklézsiája históriája. (Kecskemét, 1875.) A →pesti religionaria commissio actáinak rövid és egyszerű summázata (Révész Figyelmezője, 1878.). Adalékok a dunamelléki ref. püspökök életéhez (Közzétette →Mokos Gyula). (Pápa, 1892.) – Vőtársa volt →Péczeli Józsefnek és Ercsei Dánielnek, veje Varjas Jánosnak és másodunokatestvére Vecsei Sámuel tiszántúli püspöknek.