Torkos András (Győr, ? – Győr, 1737. jún. 17.) ev. lelkész. Bizonyára Győrött tanult egy ideig. Hazai tanulmányai végeztével a külföldet is fölkereste, s 1692. ápr. 16-tól a wittenbergi egyetemen gyarapította ismereteit, melyen 1694. okt. 16-án magisteri címet szerzett s előadásokat is tartott. 1698-ban tért vissza hazájába, s előbb →rektor, 1707-ben pedig lelkész lett Győrött. – Buzgó hive volt a pietizmusnak s szorgalmas írói munkásságot fejtett ki. – Művei: De conscientia antecedente recta et erronea… (Wittenberg, 1697.) Obligatio… legis civilis in conscientia. (Uo. 1698.) De cognitione sui morali. (Uo. 1698.) Engesztelő áldozat (Imakönyv). (Halle, 1709.) (V. kiad. Pozsony, és Kassa, 1787.) Katechismus, azaz: D. Luther Márton kis katechismusa (Ford.). (Halle, 1709.) (In. kiad. 1770.) A cédrusfának siralmas esete (Gyászbeszéd Telekesi Török István felett). (Lipcse, 1723.) Mi Urunk J. Krisztusnak újtestamentuma (Görögből ford.). (Wittenberg, 1736.) (Új kiad. Pozsony, 1803.) – Respondens volt a „De meditationibus passionalibus paradisiacis” (1693.), a „Solertis studiosi lineamenta” (1695.) felől és a „De conscientia” (1697.) tartott vitákon. – Énekeket is szerzett. – Atyja volt →Torkos Józsefnek.