Tisza István gr. (Pest, 1861. ápr. 22. – *Budapest, 1918. okt. 31.) ref. főgondnok. Iskoláit nagy részben magánúton, a gimnázium VII. és VIII. osztályát 1875-ben Debrecenben, a jogot Berlinben, Heidelbergben és Budapesten végezte, ez utóbbi egyetemen államdoktorságot szerezve. 1886-tól országgyűlési képviselő volt, 1903 novemberétől 1905 tavaszáig, majd 1913-tól 1917-ig miniszterelnökséget, 1913-ban rövid ideig képviselőházi elnökséget viselt. A →dunamelléki egyházkerület 1899-ben a →tiszántúli 1902-ben tanácsbírájának választotta, de miután az ugyanazon kerületbeli →nagyszalontai egyházmegye még abban az évben vele töltötte be a gondnoki állást, az utóbbiról lemondott. Ugyancsak 1902-ben lett gondnokává a máramarosszigeti kollégiumnak, 1907-ben pedig →főgondnokává a →dunántúli egyházkerületnek. A →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak 1898-tól választmányi tagja, 1907-től alelnöke, 1915-től elnöke volt, a budapesti egyetem 1915-ben a jog, a debreceni egyetem 1917-ben a teológia díszdoktorává tette, és 1918. okt. 31-én történt meggyilkoltatása után az utóbbit őróla nevezték el. Mint a szabadelvű teol. iránynak ékesszóló és rendíthetetlen híve, többször nagy hatással foglalt állást ily szellemben. Egyházi irányú dolgozatai időnként egyes egyházi közlönyökben és különnyomatokban jelentek meg. A nevezetesebbek ezek: A vallás a modern élet küzdelmeiben. (Budapest, 1901.) Gondnoki székfoglaló…(Uo. 1902.) A socialismus és az egyház. (Uo. 1903.) Főgondnoki székfoglaló. (Uo. 1907.) Egyházi erőgyűjtés és erőfejlesztés (Prot. Szemle, 1908.). Prot. hit és felvilágosodás (Uo. 1909., angolul 1909. és 1910. külön füzetben, Pivány Jenő fordításában.)

Irodalom: Kun Béla: T. I. emléke (1922.), Uő: T. I. és a ref. egyház (1930.). Uő: T. I. iskolája (1931.), Uő: T. I. és a vallásfelekezeti béke (1938.), Tankó Béla: T. I. vallásossága (1936.) és a debreceni egyetem tanárai által írt „Tisza-emlékkönyv” (1928.).