Tildy Zoltán (Losonc, 1889. nov. 18. – →Budapest. 1961. aug. 3.) ref. lelkész. 1913–14-ben a bölcsészeti kar hallgatója volt a budapesti egyetemen, majd 1915-ben a teológiát végezte Pápán. Külföldön is járt, Belfastban gyarapította ismereteit. Onnan visszajővén, →káplánkodott, míg 1918-ban Orciban, 1921-ben Tahitótfaluban lel-kész lett. 1930-ban lemondott hivataláról, hogy teljesen a Sylvester nyomdának és a „Ker. család” c. lapnak szentelhesse erejét, de 1932-ben ismét lelkészi állást foglalt el Szeghalmon. 1937 elejétől országgyűlési, illetőleg nemzetgyűlési képviselőséget is viselt. Mint ilyen. 1945 novemberében miniszterelnökké választatott, 1946 februárjában pedig köztársasági elnökké. Erről 1948 augusztusában lemondott. – Művei közül egyházi jellegűek: Jézus feltámadása. (Pápa, 1916.) A boldog és igaz élet útja. (Kaposvár, 1920.) A presbyter kötelességei és hivatása. (Uo. 1920.) (II. kiad. 1926.) Lesz még dicsőbb jövőnk nekünk. (Tahitótfalu, 1924.) A nagy föld. (Uo. 1930.) Krisztus győz (Elmélkedések →Bereczky Alberttel). (Uo. 1932.) Egyik fordítója F. V. Robertson egyházi beszédeinek (I-II. k. 1912. és 1918.).