Thurzó György gr. (Lietava vára, 1567. szept. 2. – Biccse, 1616. dec. 24.) a harmadik prot. nádor. Miután a szülői háznál bevégezte tanulmányait, rövid ideig katonának és diplomatának készült, de már 1585-ben Árva vármegyei főispánnak neveztetett ki. 1599-ben főpohárnokmester lett s kevés ideig dunáninneni főkapitány is volt. Nagy szerepet játszott a →bécsi békekötés létrehozásában. 1606-ban grófi címet kapott, 1609. dec. 7-én pedig nádorrá választatott. Buzgó lutheránus volt, ki Biccsén és több más helyen magasabb iskolát, valamint számos egyházközséget alapított. Főiskola létesítésére szintén tett lépéseket és sok ifjút taníttatott külföldön. Még az osztrák protestánsok is többször fordultak hozzá sérelmeik ügyében, magyarországi hitfeleinek érdekeit pedig minden, rendelkezésére álló eszközzel támogatta. A papi özvegyeket, árvákat nádor korában minden adózás alól fölmentette. Folytonos érintkezésben állott a külföldi prot. fejedelmekkel és hittudósokkal. Ez utóbbiak irodalmi munkásságát éppenúgy elősegítette, mint a magyar egyházi írókét. Egyházi téren kifejtett működésének koronája az 1610. évi →zsolnai zsinat összehívása és az ő elnöklete alatt ezáltal szervezett három szlovák, két német és egy magyar →egyházkerület életrehívása volt, amire már az előző évben is tett volt lépéseket, de csak nádor korában sikerült a célját elérnie. Ugyanabban az évben a gömörieknek is engedélyt adott szuperintendens választására. A szepességiek egyházi szervezkedését is hathatósan előmozdította. – A temetésén tartott beszédek közül Abrahamides Izsáké ki van nyomatva.

Irodalom: Kubinyi Miklós: Bethlenfalvi gr. Thurzó György levelei nejéhez (Bevezetésül életrajza, 2. k. 1876.), Ila Bálint: A Thurzó levéltár prot. egyháztörténeti iratai (1934.), Károlyi Árpád: Az ellenreformáció kezdetei és T. Gy. nádorrá választása (Sz. 1919.).