Thurzó Elek (?, ? – ?, 1542.) prot. érzületű főúr, humanista nevelésben részesülvén, egész gondolkozása elő volt készítve a reformáció mellé állásra, s már a mohácsi vész előtt, amikor tárnokmesterségig vitte, el is hidegült a római katolicizmus iránt. Hogy birtokain bizonyára mindenütt előmozdította az új irány ügyét, bízvást következtethető onnan, hogy Pápán, melynek 1536-ig földesura volt, már az ezt megelőző évben prot. elveket követett a →rektori és →kápláni együttes hivatal betöltője, és föltehetőleg a plébános is, aki valószínűleg az ilyenül emlegetett „Bálint pap” lehetett. A felvidéken is sokat tett a protestantizmus érdekében, mint 1527-től Szepes várának is földesura, mindenesetre tetemes befolyást gyakorolván sokak állásfoglalására, már csak annál fogva is, hogy országbírói, végül kir. helytartói méltóságokat viselt. Mostohaleányát ugyan róm. kat. szertartás szerint eskettette meg, de minden módon igyekezett támogatására lenni a reformációnak, melyhez ekkorra teljesen csatlakozott elvileg. 1542 végén halt meg, végrendeletében bőkezűen gondoskodván a lőcsei iskoláról. – →Perényi Péternek előbb sógora volt, azután meg vőtársa is lett.