Theologiai tanárságra képesítés. A magyar prot. egyházakban régebben különleges intézkedéssel nem volt szabályozva. A teológiát végzettek közül kiválasztották azt, akit akár képességeinél, akár összeköttetéseinél fogva a legalkalmasabbnak tartottak. Az ev. egyházban voltak ugyan kerületi rendelkezések szűkebb körben teendő külön vizsgálat felől, s ilyennek letevésére is voltak példák, mielőtt 1888-ban egyetemes jellegű és érvényű →teol. tanári vizsgálatot léptettek életbe. A ref. egyház még előbb, 1886-ban rendszeresítette a hasonló célú és amannak megfelelő teol. magántanári vizsgálatot, s példáját évtizedekkel később az unit. egyház is követte, melyben 1924-ben tettek először ilyen vizsgálatot. A ref. egyházban egy ideig nem sokat törődtek az új intézménnyel, de azután, legalábbis utólag megkívánták a megválasztottaktól e képesítés megszerzését, éppen úgy mint ahogy az ev. egyházban is többnyire már működő teol. tanárok állottak volt elő vizsgálatra, míg a teol. akadémiákkal együtt meg nem szűnt ez is. Az ev. egyház eme vizsgálatainak egyetemes jellege elméletileg mindenesetre több biztosítékot nyújtott a megbízható eredményre, mint a reformátusoknál az egyes teol. akadémiákon szervezett magántanári vizsgálat, de azért a gyakorlatban aligha érvényesült itt nagyobb elnézés, mint amott. Az evangélikusoknál olyanok, akik nem foglaltak el teol. tanszéket, alig páran szerezték meg az erre való képesítést, ellenben a reformátusoknál szerfelett sokan, míg az unitáriusoknál szintén aránylag sokan.