Teleki József (Huszt, 1738. dec. 21. – Pest, 1796. szept. I.) gr. ref. főgondnok, a →Ráday Pál unokája. 1745-től 1748-ig Losoncon tanult, azután 1754-ig a szülői háznál. Ekkor Magyarigenbe ment a →Bod Péter keze alá. Három év elteltével külföldön folytatta tanulmányait, s 1759. aug. 31-én Baselben, 1760. júl. 7-én Leidenben iratkozott be az egyetemre. Később is sokat utazott külföldön. 1767-ben az erdélyi kir. tábla bírája, 1782 tavaszán Békés vármegyei főispáni helytartó, ugyanez év őszén Ugocsa vármegyei főispán, 1787-ben pécsi tankerületi főigazgató, 1790 tavaszán ismét Ugocsa vármegyei főispán, 1792-ben belső titkos tanácsos, 1795-ben koronaőr lett. – A tudományt nemcsak kedvelte, minek eredményéül hatalmas könyvtárt gyűjtött, hanem maga is művelte. Külföldi egyházi körökben általános tetszéssel találkozott „Essai sur la foiblesse des esprits forts” (Leiden, 1760. és Amsterdam, 1762.) c. műve. Eszter húgának, gr. Toroczkai Zsigmondnénak a halálára 1778-ban hosszú gyászverset írt. Latin és magyar alkalmi beszédei is jelentek meg. A magyar protestánsok feliratai közül többet szerkesztett s többször vezetett részükről küldöttséget Mária Terézia elé. Érdekükben s kivált egyháza érdekében nagy tevékenységet fejtett ki, minek koronájául mint a →dunamelléki kerületnek 1787-től →főgondnokát, elnökévé választotta a →budai zsinat. Ebbeli minőségében ugyanazt a pártatlanságot tanúsította, amiről általában emlékezetessé tett egyházi pályáját. Főgondnoka volt 1772-től a marosvásárhelyi kollégiumnak is. A magyar reformátusoknak ez a minden tekintetben a legnagyobbak közé sorolható, a saját korában legkiválóbb vezérembere tevékeny részt vett az 1790–91-i országgyűlésen is, mind az erdélyin, mind a magyarországin, s az utóbbin a protestánsok nevében ő mondott köszönetet a törvényes alapra való visszahelyeztetésükért (Sermo, quem… in frequentissimo omnium regni Hungariae statuum et ordinum conventu die 13. Martii 1791. Posonii habuit). Jelentékeny része volt az →egyetemes főgondnoki állás és →főconsistorium szervezésére irányuló törekvések meghiúsításában. A felette →Báthory Gábor, →Tormássy János, →Végveresmarti Sámuel és →Rozgonyi József által tartott beszédek ki vannak adva.

Irodalom: Gr. Teleki László (fia): Lebensbeschreibung… (Siebenbürgische Quartalschrift VII. és külön Nagyszebenben. 1800.), Zoványi Jenő: Bessenyei György, mint ref. főconsistoriumi titkár (1909.), Krusché Emil: Gr. T. J. élete és művei (1928.), Fuhrmann Kamilla: Gr. T. J. és a magyar-francia szellemi kapcsolatok (1929.).