Tavasi (1846-ig Teichengräber) Lajos (Igló, 1814. aug. 2. – Igló, 1877. jan. 28.) ev. tanár. Iglón, valamint Losoncon, Sárospatakon, Lőcsén tanult. Miután nevelősködött három évig, 1839-ben külföldre ment s a jenai, göttingeni, hallei és berlini egyetemen gyarapította ismereteit. 1842-ben visszatérvén hazájába, egyévi nevelősködés után tanár lett Pesten, hol aztán csakhamar igazgatónak lépett elő. A szabadságharc után besorozták s Olaszországba vitték. Elbocsáttatása után Iglót jelölték ki tartózkodási helyéül. Itt nevelőséggel foglalkozott, míg 1855-ben gimn. tanárnak választották. – Vagyonát jótékony célokra, legnagyobb részben az iglói gimnáziumra hagyta. Az oktató testületek szervezésében kiváló és sikeres buzgalmat fejtett ki. Irodalmi működése is jelentékeny a pedagógia terén; műveiben sok az egyházi vonatkozás, különösen a „Tanoda és egyház” (1848.) címűben. Ő szerkesztette az 1846. évi „prot. tanári tanácskozmány” naplóját és jegyzőkönyvét. Magyar emlékbeszédet tartott →Schedius Lajos felett.