Tatai András (Hegyközszentmiklós, 1803. nov. 24. – Kecskemét, 1873. ápr. 20.) ref. tanár. Hegyközszentmiklóson kezdett tanulni. Ezt Debrecenben folytatta, hol 1818-ban kezdett a felsőbb tanulmányokhoz, s 1826-tól →köztanító, 1828 őszén →senior lett. Miután 1829 tavaszától a pesti és bécsi egyetemen összesen félévet töltött, 1829 őszén a göttingeni egyetem hallgatói közé lépett. Hazatérte után egy évig Hajdúszoboszlón →káplánkodott, 1831 tavaszán pedig kecskeméti tanár lett, s mint ilyen 1850-től teol. tanszéket töltött be. 1856-ban a pesti teol. akadémiához ment át tanárnak, de két év múltán visszatért Kecskemétre, hol 1860-tól a gimnáziumban működött haláláig. – A →dunamelléki egyházkerületnek 1832-től tanácsbírája, 1849-től egyszersmind pénztárnoka volt. Tanári működése közben gyakran változván tantárgyai, ehhez képest írói munkálkodása is többirányú. Egyházi érdekű művei a Török és Székács által szerkesztett „Egyházi beszédek” között és a →,Prot. lelkészi tár”-ban, meg a Fördős-féle →”Kecskeméti lelkészi tár”-ban megjelent beszédein, valamint a P. E. I. L.-ben közölt cikkein kívül ezek: A Pesten felállítandó prot. főiskola tanítási rendjét tervező pályamunka (→Karika Jánossal együtt írta s a második díjat nyerték vele). (Kecskemét, 1843.) A Krisztustani kijelentés fejtegetése (Egyházi Tárca, 1854–55.). Szent történelem (Kurtz J. H. után átd.). (Pest, 1859.) Krisztus feltámadása (P. E. I. L. 1862.) – továbbá gyászbeszédei →Báthory Gábor (1842.), Szilády Károlyné Kenéz Mária (1845.), →Polgár Mihály (1854.), Kármán Kis Júlia (1855.), özv. Polgár Mihályné Major Krisztina (1856.) felett. – Számos üdvözlő verset írt különféle alkalmakra.