Tarpai Szilágyi András (?Tarpa, 1623. v. 1624. – ?Fogaras, 1682. előtt) ref. lelkész. Előbb Debrecenben tanult, hol 1641. júl. 15-én →subscribált. Sárospatakon folytatta aztán tanulmányait, hol →köztanító is volt. Majd visszatért Debrecenbe s ott →contrascribai és →seniori tisztet is viselt. Külföldön 1649-ben az utrechti, 1651. márc. 11-én a leideni egyetemen lépett a hallgatók sorába. Hazajővén, 1652-ben tanár lett Nagyváradon. 1653-ban bihari lelkésszé avatták, de már 1654-ben ismét előbbi hivatalában működött, vagy talán el se ment Biharra. 1658-tól lelkész volt Ungváron, hol 1665-re az ungi →esperesi hivatalt is ő töltötte be. Az üldözések beálltával Erdélybe menekült s 1673-ban Fogarason lelkészkedett. Híve volt a puritanizmusnak. – Művei: De difficilibus aliquot S. Scripturae Novi Testamenti locis (2 r.). (Leiden, 1652.) De scientia media. (Nagyvárad, 1656.) Pápisták keringője (ford.). (Sárospatak, 1661.) Libellus repudii et divortii christiani (Magyar szöveggel). (Uo. 1667.) Toldalék a hitnek regulájáról (Az előbbivel együtt). Egyik szerzője volt annak az ajánlólevélnek, mely Borsáti Ferencnek „Metamorphosis Sigismundi Rákóczy” (1656.) c. munkája előtt foglal helyet.