Tarnóczi Márton (Beckó, 1620. – Blatnica, 1685. aug. eleje.) ev. püspök. Beckón kezdte iskoláit. Vágújhelyen, Győrött, Pozsonyban, Rajecen és Lőcsén (itt 1639–1643.) tanult még, majd külföldre ment s 1644. okt. 23-án a wittenbergi egyetemre iratkozott be, ahonnan 1647-ben magisteri címmel tért vissza hazájába. 1648-ban →rektor lett Szenicen, egy év múlva pedig Trencsénben. 1651 márciusától Vágújhelyen, 1652-től Privigyén lelkészkedett, s 1656 márciusában püspöknek választotta a →bajmóci egyházkerület. Miután Privigyéről hite miatt 1660-ban elűzték, nemsokára Divékújfaluban foglalt el lelkészi állást. 1673-ban a pozsonyi →delegatum judicium előtt kivándorlásra kötelezvén magát, Németországba költözött, hol szintén sok viszontagságon ment keresztül, míg 1681-ben visszatérhetett Divékújfaluba. Innen a következő évben Lőcsére, azután újból Privigyére választatott papnak. – Művei: Antiglypice metrica tornate enucleata. (Lőcse, 1643.) De theologia heterodoxa et orthodoxa. (Uo. 1648.) Speculum orthodoxiae lutheranae. (Trencsén, 1649.) Statera theologica adversus Coturium. (Uo. 1650.) Spicilegium biblicum in stipula praedestinationis. (Uo. 1651.) Clenodium raptum sed non ereptum, sive oratio in exequiis Pauli Ostrozith. (Uo. 1653.) Schemetismus funebris, sive oratio exhibens Nicolai Ostrozith lares, virtutes, labores, honores, cineres. (Uo. 1660.) Threnographia prosapiae Kalinkianae. (Zittau, 1678.) Halcyonia svevico-clavico-germanica. (Uo. 1680.) Misnia celebris. (Uo. 1681.) Libertatis templorum quorundam silesiacorum fundamentum. (Hely? év?) Respondens volt a „De pseudosophia cacodoxorum et sobria philosophia orthodoxorum” (1646.) tartott vitán. – Üdvözlő verset írt Windisch Jánoshoz és Zabler Zsuzsánnához (1643.), s br. Gersdorff Miklós békekövetsége alkalmára (1680.), valamint Zabler Jóbhoz (görögül, 1646.) és Lang Mátyáshoz (1648.), s ugyancsak versben örökítette meg a száműzött papok szomorú sorsát. Kéziratban maradt művei is voltak. – Veje volt →Kalinka Joachimnak s apósa →Augustini Illésnek.