Tarcali zsinatok az →abaújvár-tornai egyházmegyében gyakran lehettek, de azok egyetemesebb jelleggel bírtak, melyeket 1561-ben, 1562-ben és 1564-ben általában a tiszáninneni helvét irányúak tartottak. Az első, bár valószínűleg érdemleges tárgyalás folyt rajta a praedestinatio kérdésében, inkább csak előkészítője lehetett az 1562-inek, melynek az volt a messze kiható fontosságú ténykedése, hogy tiszántúliaknak is a jelenlétében, ám a körükbeli lutheránusoknak még mindig heves védekezése mellett, általánosságban, de némely módosításokkal magáévá tette Beza Tódornak 1560-ban közzétett magánjellegű hitvallását, melyet aztán itt megállapított alakjában a következő évben elfogadott a helvét irány erdélyi híveinek →tordai zsinata is. Ezeken a →tarcali zsinatokon →Kopácsi István elnökölt, s az utóbbin →Szikszai Fabricius Balázs tartott prédikációt. Az ugyanitt 1564-ben összeült zsinat hasonlóképpen az összes tiszáninnenieké volt és ünnepélyesen megerősítették rajta előbbi hitvallásukat, tehát a Beza-félét, és alkalmasint ekkor vették be használatra a Kálvin kátéját.