Tarcali Bogdány Péter (Tarcal. 1607. v. 1608. – Szatmár, 1674. vége.) ref. esperes. Tanult Debrecenben, hol 1627. ápr. 24-én lépett a nagyobb diákok sorába s 1631 novemberében →collaborator volt. Külföldre menvén, 1633. máj. 6-án iratkozott be a leideni egyetemre. Angliába is átrándult, majd hazatérve, 1636 elején tanár lett Debrecenben, 1637-ben pedig másodpap Nagyecseden; 1640-ben Aranyosmedgyesen, 1654-ig Feketeardón, ettől fogva Szatmáron lelkészkedett, 1656-ban pedig Csengerbe választották meg. Miután 1658-ban →esperesévé választotta a →szatmári egyházmegye, 1661-ben visszatért Szatmárra várbeli papnak. Itt templomának a jezsuiták által való elfoglalása után a városban folytatta hivatalát 1674 vége felé történt elhalálozásáig. Műve: Magyar oratio (gr. Bethlen Krisztina temetésén, a „Temetési pompa” c. gyűjteményben). (Debrecen. 1632.) Üdvözlő verset írt Géresi B. Mihályhoz (1634.).