Szüts István (Ajka. 1768. ápr. 30. – Tét, 1839. márc. 18.) ev. lelkész. 1781-től Sopronban tanult, ahonnan 1786-ban Győrbe ment tanítónak. Másfél év múlva Pozsonyban folytatta tanulmányait, melyeknek befejeztével már 1788 nyarán lelkész lett Iharosberénvben. 1795 tavaszán Csöngére, 1805 végén Tétre választották papnak. – A dunántúli 1809-i →énekeskönyvben 43 éneke van. Azonkívül is szorgalmas verselő volt. Alkalmi éneket írt Fabri István nevenapjára (1787.), üdvözlő verset →Sztrecsko János Györgyhöz (1788.), →Kis Jánoshoz (1812.), gyászverset „Kisfaludi György kedves egyetlenegyének” halálára (1802.). – Egyéb művei: Erkölcsi és elegyes versek (németből). (Pozsony, 1791.) Áhítatosság-ra való könyv azoknak számára, kik az úrvacsorájával méltán élni akarnak. (Sopron, 1800.) Csonkán maradt egy vallásbölcsészeti munkája, melynek címe: Eusebius, vagy beszélgetések az emberi lélek teljes kifejlődéséről. Ebből egy hosszabb mutatványt közölt a Tudományos Gyűjtemény (1840. XII.), „A religiós, vallásos s erkölcsös élet mint támad az emberben?…” cím alatt.