Szölősi (Nagyszölősi) Mihály (?, ? – ?, ?) ref. lelkész. Debrecenben tanult, hol 1660-ban iratkozott be →togatusnak. Onnan Kassára ment „paedagogarchá”-nak, de csakhamar lelkészi állást foglalt el valahol, 1666 végére pedig Beregsurányban. Az üldözések elkövetkeztével Erdélybe menekült s 1675 végén Brassóban tartózkodott valószínűleg lelkészi minőségben, de már 1676-ban másutt volt. Egyéb nincs tudva róla. – Művei: Sion leánya ártatlan ügyét védő hitnek paizsa, avagy: A győri collegium harmadik kérdése ellen… kikelő bajnok Dávidka… (Kassa, 1668.) Az Isten házában meggyújtatott… lobogó szövétnek, vagy: A lelkipásztorságnak tiszta tüköre… (Kolozsvár, 1676.) Az Úrért s hazájokért… bujdosó magyarok füstölgő csepűje, azaz: Melyben az élvén haló s halván élő bús lélek… az Isten háza mennyei tüzével megillettetik… (Uo. 1676.) (Új kiadásban közre bocsátotta →Incze Gábor 1935., ki „Szemelvények…” c. kiadványában 1935-ben is közölt belőle →Zoványi Jenő bevezetésével.)

Irodalom: Zoványi Jenő: Kutatások a „Bujdosó magyarok füstölgő csepűje…” szerzője után (MKSz., 1940.).