Szimonidesz Lajos (Pusztaföldvár, 1884. nov. 4. – *Bp. 1965. júl. 18.) ev. püspök. A gimnáziumot 1896-ig Aradon, 1900-ig Lugoson, 1902-ig Késmárkon, a teológiát 1906-ig Pozsonyban végezte. Ekkor Göttingenhe ment, ahonnan a következő évben hazajőve, Rákospalotán hitoktató →káplán. 1909 nyarán Nagybörzsönyben lelkész lett, s ettől fogva három szemesztert hallgatott a budapesti egyetem bölcsészeti karán. Az egyházi bíróság 1922-ben elmozdította állásától, 1930-ban azonban perújítás útján fölmentette minden vád alól. Ekkor nyugdíjazták. 1922 óta Budapesten lakott, s 1948-ban a tábori lelkészek közé ezredesnek s még ugyanez évben tábori püspöknek, 1949-ben vezérőrnagynak nevezték ki. 1956-ban nyugalomba vonult. – Nagyszabású irodalmi munkásságot fejtett ki. – Jelentékenyebb dolgozatai és önállóan megjelent művei: Wir in Ungarn. (Marburg, 1909.) Élt-e Jézus? (Pozsony, 1912.) Jézussal egy úton (Prédikációk másokéival együtt, tőle 13). (Budapest, 1913.) A Jatho- és Traub-ügy. (Pozsony, 1913.) China földje és népe (Merkel után ford.). (Aranyosmarót, 1914.) Ismeretlen evangélium (Ev. Lap. 1914.). Apokaliptikus hangulatok. (Pozsony, 1917.) A világ vége (A Jelenések könyvének fordítása). (Budapest, 1917.) Jatho beszédei (Ford. tudományos jellegű előszóval). (Pozsony, 1917.) Férfias hit (Beszédvázlatok, elmélkedések). (Debrecen, 1917.) A mi hitünk (Elmélkedések és beszédek a reformáció jubileumára). (Budapest, 1917.) Jézus élete. (Uo. 1922.) A biblia (Lelkészegyesület, 1922.). A világ vallásai (2 k.). (Budapest, 1927.) Szabad egyház. (Uo. 1927.) A barátok társasága. (Uo. 1927.) Hogyan keletkezik máról holnapra új egyház? (Uo. 1928.) Die Neuheit des Evangeliums (Die Christliche Welt, 1929.). Die Mechanisierung des Gottesdienstes (Uo. 1930., magyarul: Hegyen Épített Város, 1930.). Luther nagy reformátori élménye. (Galánta, 1932.) Jézus és Mária ereklyéi. (Budapest, 1933.) Hol a kultúrprotestantizmus igazi gyökere (Ev. Lap, 1935.). Zwei neu erkannte indische Beziehungen Jesu und der Evangelien (Nieuw Theologisch Tijdschrift, 1935.). Die Heilung des Blinden von Bethsaida und Buddhas Gleichnis von den Blindgeborenen und dem Elefanten (Uo. 1935.). Jesu Verteidigung gegen die pharisaeische Anklage und der Spruch vom Rückfall (Uo. 1936.). Die Gleichnisse vom Saemann und von der selbstwachsenden Saat (Uo. 1936.). Napjaink vallási forradalmai. (Budapest, 1936.) Eine Rekonstruktion des Senfkorngleichnisses (Nieuw Theologisch Tijdschrift, 1937.). Jézus Krisztus a harmadik birodalomban. (Budapest, 1937.). →Krmann Dániel pere (szlovákul.) (Rózsahegy, 1940.) Kermann Dániel főbenjáró pere iratai a magyar országos levéltárban. (Uo. 1940.) Kassa és környéke vallásos helyzete az 1550-es években (Egyháztörténet, 1943.). Magyar vértanúk nyomában. (Pápa, 1944.) Azonkívül számos cikket írt a Christliche Welt-be, valamint több magyar lexikonba és a „Die Religion in Geschichte und Gegenwart” II. kiadásába. Szerkesztette 1914-től 1918-ig az →Evangélikus Lapot, melynek 1913-ban már egyik társszerkesztője volt, úgyszintén egyik szerkesztője 1918-ban a →Theol. Szaklapnak és szerkesztője a következő kiadványoknak: Isten közelében (Ima- és →énekeskönyv katonák számára). (Budapest, 1915.) (II. kiad. 1918.) Téli rózsák. (Uo. 1928.) Pálmaágak. (Uo. 1928.) Legendák. (Uo. 1929.) (E három utolsó csupa Krisztusra vonatkozó verseket tartalmaz.)