Szilvási János (Dés, ? – ?, ?) római katolikussá lett prot. lelkész. Kolozsvárt az unit. vallásban nevelkedett, de itt tanulása utolsó évében reformátussá lett. Külföldre menvén, 1587. jún. 30-án a heidelbergi egyetemnek lépett a hallgatói közé. Hazájába visszatérve, Marosvásárhelyen lelkészkedett. hol 1586-ban és 1591-ben →esperesi tisztet is viselt a →marosi ref egyházmegyében, 1594 végén pedig Szászvárosban lett lelkész. Innen, miután már 1595 tavaszára a róm. kat. hitre tért, alig bírták eltávolítani hivatalából. 1597-ben a gyalui várban volt hitszónok. További sorsa ismeretlen. – Midőn 1593 őszén az unitáriusok ellen prédikált, irodalmi vitába keveredett →Enyedi Györggyel, vitájuk termékei azonban kéziratban maradtak. – Ellenben napvilágot láttak a következő művei: Epicedion de morte Joannis Femmigeri Leskircheri rectoris scholae Claudio politanae. (Kolozsvár, 1586.) Oratio… praemissa disputationi publicae in synodo orthodoxorum Ungarorum Vasarhelyni celebratae… (Nagyszeben, 1591.) Antiquitas et perpetua duratio fidei catholicae… (Kolozsvár, 1597.) (Az első unit. szellemű, a második református, a harmadik róm. kat. munka.).