Szilágyszolnoki ref. egyházmegye, az →erdélyi kerületben, hova 1822 óta tartozik, ide csatoltatván a tiszántúliból mind a →szilágyi egyházmegye, mind a →középszolnokinak Középszolnok vármegyébe eső része, mely ekkor beléolvadt amabba. Az ezen nevet azóta viselő →egyházmegyének ehhez a kerülethez való visszacsatolása még 1848-ban szóba került, de aztán végleg elaludt az egész ügy. Egyházainak száma jó darabig 69 volt, majd a XIX. század végén az egész Szilágy vármegye területén 62, az első világháború idején 65, míg az elszakított területen 67, a visszacsatoltság ideje alatt 72 volt. Ez aztán 1944-ben négy részre oszlott: →szilágycsehi, →zilahi, →szilágysomhói és →tasnádi egyházmegyékre. Legnevezetesebb egyháza volt a legújabb időkig két lelkészt tartó zilahi, melynek kebelében egy régebben általa fenntartott gimnázium is volt. Az egyes egyházak történetét többek tollából az →egyházkerületi Névkönyv (1874–1881.) közölte. – →Espereseinek névsora: Bethlendi János zilahi l. 1822–1826, Héczei Pál szilágypéri l. 1826–1844. Kovács Ferenc szilágysomlyói l. (1837-től helyettes) 1844–1847, Fogarasi István zilahi l. 1847–1856, Kovács István szilágynagyfalusi l. 1856–1860, Faragó József szilágyballai l. 1860–1870, →Dombi Lajos szilágysámsoni, bogdándi l. (1866-tól helyettes) 1870–1874, Szabó Pál diósdi l. 1874–1884, Nagy László szilágysomlyói l. 1884–1893, Viski Pál szilágyzoványi l. 1893–1905, Bartha Dezső tasnádi l. 1905–1908, K. Nagy Elek bogdándi l. 1908–1924, Kádár Géza zilahi l. 1924–1936, Kovács Zsigmond tasnádszántói, szilágysomlyói l. 1937–1944.