Szilády Áron (Ságvár, 1837. nov. 3. – Kiskunhalas, 1922. márc. 19.) ref. lelkész. A gimnáziumot 1845-től 1851-ig Kiskunhalason és 1851-től 1853-ig Nagykőrösön végezte, a teológiát pedig 1853-tól 1857-ig Debrecenben. Külföldre menvén, a török nyelv elsajátítása végett egy évet Konstantinápolyban és Kisázsiában töltött, míg az 1858–59. tanévben a göttingeni egyetemen gyarapította ismereteit. Hazatérve, 1859 őszétől a pesti teológián is hallgatott, majd gödöllői, ómoravicai és nagykőrösi →káplánkodás után 1862 nyarától helyettes, 1863 elejétől rendes lelkész volt Kiskunhalason, hol 1865-től 1878-ig országgyűlési képviselőséget is viselt. A →dunamelléki egyházkerület 1885-ben főjegyzővé választotta, s 1886-tól sokáig →konventi taggá is. Tagja volt a →budapesti első és harmadik zsinatnak s kezdettől fogva választmányi tagja a →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak, 1868-tól pedig a Magyar Történelmi Társulatnak. A Kisfaludy-társaság 1867-ben tagjává, a Magyar Tud. Akadémia 1861-ben levelező, 1876-ban rendes, 1917-ben tiszteletbeli tagjává, a budapesti és kolozsvári egyetem pedig 1896-ban bölcsészeti díszdoktorrá választotta. Mindezt nagyszabású irodalmi munkásságával érdemelte ki, mely a keleti nyelvészet, meg a magyar irodalomtörténet terén mély nyomokat hagyott hátra. – Egyházi szempontból a Régi Magyar Költők Tára által szerkesztett hét kötetéhez (1877–1912.) adott magyarázatai, továbbá a →Komjáti: „Szent Pál levelei” (1883.), Telegdi: „Keresztyénségnek fundamentomi” (1885.), →Szegedi: „→Énekeskönyv” (1893.). Pesti: „Novum testamentum” (1895.), →Dévai Bíró: „Tízparancsolat… magyarázatja” (1897.) facsimile-kiadásaival és →Péchi Simon psalteriumával (1913.) kapcsolatos értekezései, valamint „Temesvári Pelbárt élete s művei” (Budapest, 1880.) c. műve bírnak értékkel. Megjelent még tőle a „Néhai Szilágyi Dezső gyászemlékünnepén mondott emlékbeszéd” (Uo. 1901.). Kiváló részt vett a Biblia magyar fordításának e század eleji átdolgozásában. Szerkesztette 1893-tól 1913-ig az Irodalomtörténeti Közleményeket.

Irodalom: Pataky Dezső: Sz. Á. (1922.), Horváth Cyrill: Sz. Á. (ItK. 1940.), Bálint Sándor: Sz. Á. pályája (1926.).