Szikszai György (Békés, 1738. márc. 21. – Debrecen, 1803. jún. 30.) ref. esperes, Benjámin apja. Békésen kezdte iskoláit. Még Hódmezővásárhelyen és Debrecenben tanult. hol 1753. máj. 2-án lett →togatus, majd tanulmányai befejeztével →köztanítóságot viselt. 1762 őszén külföldre ment és 1763. febr. 19-től Baselben, ugyanez év tavaszától pedig Utrechtben gyarapította ismereteit. Hazatérvén, előbb Békésen helyettes lelkész volt, majd 1765 tavaszán Makón lelkész lett. Néhány év elmúltával viszály tört ki közte és egyháza között, mely miatt 1783-ban el kellett hagynia állását. Miután hely nélkül volt pár évig, 1786 végén Debrecenbe hívták ispotályi papnak, míg 1792-ben belvárosi papságra lépett elő. →A debreceni egyházmegye 1795-ben →esperessé választotta. Tagja volt a →budai zsinatnak. – Írói működéséről nevezetes. – Munkái: Ker. tanítások és imádságok. (Pozsony, 1786.) (Ma is a legkedveltebb olvasmánya a magyar ref. népnek, s összesen mintegy 25 kiadásban, még nemrégen is megjelent.) Egynehány prédikációk. (Uo. 1787.) Martyrok oszlopa. (Uo. 1789.) (Új kiad. Karcag, 1900.) Közönséges lelki áldozatok (Templomi imakönyv). (Pozsony, 1795.) (IV. kiad. 2 k. Pest, 1820–21.) A természeti és ker. vallás. (Pest, 1799.) (II. kiad. uo. 1804.) – Egy befejezetlenül maradt munkáját Benjámin fia egészítette és adta ki „Biblia győzedelme” c. alatt. Részt vett a debreceni magyar grammatika szerkesztésében.

Irodalom: Sz. József (fia): Sz. Gy. epitaphiuma, élete s búcsúszavai (1803.), mely a temetésén tartott beszédeket is tartalmazza, ifj. Szabó Aladár: Sz. Gy. élete és munkássága (1927.).