Szigeti Gyula István (Visk, 1678. – Nagyenyed, 1740. júl. l.) ref. püspök, I. György fia. Tanulmányait 1688-ban Szatmáron kezdte s 1693-tól Nagyenyeden folytatta, míg 1704-ben →rektor lett Nagybányán. A következő évben a külföldet kereste föl és szept. 3-tól Oderafrankfurtban, az 1707–8. tanévben pedig Franekerben volt egyetemi hallgató. Visszajötte után korábbi állását foglalta el Nagybányán, ahonnan 1709-ben lelkésznek ment Szinérváraljára, míg 1711-ben szatmárnémeti, 1712-ben felsőbányai pap, 1714-ben nagyenyedi →teol. tanár lett. 1734-ben →generalis notariusává választatott az →erdélyi egyházkerületnek, 1737-ben pedig a püspökségre következett, amikor is felhagyott a tanársággal. 1738-ban, miután →esperessé is megtették a →nagyenyedi egyházmegyében, többekkel együtt minden ok nélkül fogságba hurcolták és csak 1739. jan. 15-én nyerte vissza szabadságát. – Művei: Isten beszédén fundált… elmélkedés Vári Krisztina halálára. (Kolozsvár, 1716.) Christiana moriendi fortitudo (Gyászbeszéd Kendeffy Gábor felett). (Uo. 1722.) Oratio funebris… (Br. Kemény Simon felett, 1722.). (Uo. 1724.) Oratio exequialis… (gr. Teleki József felett, 1729.). (Hely n. 1732.) Vénségnek ékes koronája… (Gyászbeszéd Köblös János felett). (Uo. 1733.) Oratio funebris… (br. Wesselényi István és felesége gr. Bánffy Kata felett). (Uo. 1734.) Főpapi szent öltözetekben… (Gyászbeszéd Bonyhai Simon György felett). (Uo. 1738.) Dictione funebri vivus exhibitus miles vere christianus (gr. Gyulai Ferenc felett, 1730.). (Uo. 1743.) (Magyarul is megvan.) Oratio exequialis super funere… Petri Toroczkai, 1724. (Magyar fordításával együtt →Szathmári Pap Mihály adta ki.) (Uo. 1759.) – Írt továbbá gyászverset a →Pápai Páriz Ferenc halálára (1717.), egy hosszút a gr. Teleki József tizenkét gyermeke közül tizenegynek az elhunyta után (1732.). – Respondeált a „De Deo et attributis Dei” (1707.) és a „De operationibus angelorum” (1708.) tartott vitákon. – Apósa volt →Borosnyai Lukács Jánosnak.