Szentiványi Márton (Győrszentiván, 1633. okt. 20. – Nagyszombat, 1705. márc. 29.) róm. kat. szerzetes. Miután 1653–ban a jezsuita rendbe lépett, Nagyszombatban és Bécsben végezte a teológiát, majd 1664-től Bécsben a bibliai nyelveknek, 1668-tól pedig Nagyszombatban a teológiának volt tanára. – Széles körű irodalmi munkásságot fejtett ki, melynek termékei nagy részben a protestantizmus ellen vannak intézve. Polemikus művei jobbára latinul voltak írva, csak négyet adott ki magyarul is, „Négy rövid első könyvecskék” (1702.) gyűjtő címmel. Ezeknek utolsója („Ötven okok és indulatok”), melyet külön szintén közrebocsátott s amely latinul és németül számos kiadást ért, franciára is le lett fordítva. Összesen tizenhat ilyen fajta műve jelent meg, ebből négy a halála után. Kettő felszólalásra indított magyar írókat is.