Szentgyörgyi Sámuel (Hejce, 1683. – ?, 1745. márc. 6.) ref. püspök. Tanult Göncön, Kassán, hol 1700. okt. 8-án →subscribált, és Sárospatakon, hol 1710-ben a →seniori tisztet töltötte be. Azután külföldre ment, s 1712-ben Utrechtben, 1713-tól Franekerben volt egyetemi hallgató. A következő évben hazatérve, Győrött foglalt el lelkészi állást s 1728-ban országgyűlési prédikátorságot is viselt. Miután 1729-től Rimaszombaton lelkészkedett, a →tiszáninneni egyházkerület 1735 elején első püspökének választotta, azután meg a →borsod-gömör-kishonti egyházmegye →esperesévé tette. 1745. febr. 23-án lemondott állásairól. – Sok küzdelmet folytatott a világi elem feltörő hatalma ellen. – Műve: A léleknek s a testnek… (Gyászbeszéd gr. Teleki Ádámné br. Wesselényi Zsuzsánna felett). (Kolozsvár, 1739.)

Irodalom: Maklári Pap Lajos: Adatok Sz. S…. életrajzához (Sp. Füz. 1863.).