Szengyörgyi István (Aszaló, 1736. nov. 15. – Sárospatak, 1799. okt. l.) ref. tanár. Aszalón kezdett tanulni. Azután Sárospatakon, majd Rimaszombaton, 1754-től pedig ismét Sárospatakon folytatta iskoláit. Ez utóbbi helyen 1760-ban →köztanító, 1761-ben könyvtárnok, 1763-ban helyettes tanár lett. A következő évtől Nemesbikken lelkészkedett, de 1767 decemberétől ismét helyettes tanár volt Sárospatakon, hol 1770. júliusában rendes tanárrá választották. 1797-ben nyugalomba lépett. – Írói munkássága a teológián és filozófián kívül a tankönyvirodalomra terjedt ki. Amazok köréből a következőművei vannak: Temetési lakodalom (Gyászbeszéd Patay Józsefné Darvas Borbála felett.) (Hely n. 1769.) Gyászbeszéd Vay Ábrahámné felett. (Hely n. 1776.) Theologia naturalis. (Pozsony és Kassa, 1784.) Philosophia instrumentalis. (Pest, 1793.) Logica. (Pozsony, 1805.) Kéziratban is sok műve maradt. – A temetésén →Vályi Nagy Ferenctől tartott beszéd ki van nyomatva.

Irodalom: Rácz Lajos: Régi levelek (Prot. Szle, 1918.)