Szentes István (Szucsák, ? – Sülelmed, 1841.) ref. lelkész. Kolozsvárt tanult, hol 1812-ben →köztanítóságot, azután →contrascribaságot. 1815 szeptemberétől →seniorságot viselt. 1816-tól Szilágynagyfaluban, 1829-től ismeretlen helyen, 1832-től Sülelmeden lelkészkedett 1841-ig. – Az erdélyi akkori új →énekeskönyvbe 22 éneket szerzett, melyek közül 14 az utolsóelőtti magyarországiba is át volt véve. – Ezeken kívül a következő művei vannak: Az emlékezet innepe (Versben br. Bánffy Pálné br. Gányi Erzsébet nevenapján). (Bécs, 1817.) Halotti könyörgés… br. Bánffy Pál felett. (Kolozsvár, 1829.) Az Isten a hosszúaszói oláh templomban. (Debrecen, 1830.) A munkás élet nappala (Gyászbeszéd Baczoni Josafát felett 1832., az „Egyházi beszédek gyűjteménye” c. kötetben). (Uo. 1837.) – Gyászverset írt a Herepei János halálára (1812.).