Szenczi Molnár Albert (Szenc, 1574. aug. 30. – Kolozsvár, 1634. jan. első fele) ref. vallású vándortudós. Szencen kezdett tanulni 1584-ben. 1586-tól Győrben öt hónapig, Göncön másfél évig, 1588 nyarától 1590 elejéig pedig Debrecenben tanult. Ez év további folyamán öt hónapot Kassán töltött nevelősködéssel, majd két hónapig szülőföldjén időzött, ahonnan nov. l-én külföldre indult. Miután Wittenbergben négy hónapig, Drezdában hatig tartózkodott, 1591. nov. 11-én beiratkozott a wittenbergi egyetemre. Azonban már 1592. máj. 9-én eltávozott s pár hónapi utazgatás után Heidelbergben folytatta tanulmányait. 1593 április végén újból tovább ment Strassburgba, melynek egyetemén aztán három évig tanult, közben 1595 májusában baccalariusává avattatván a bölcsészetnek. Minthogy innen helvét iránya miatt elűzték, egy négyhónapos svájci és olaszországi utat bevégezve, Heidelbergben telepedett meg, s itt 1597. jan. 22-én az egyetem hallgatói közé lépett. Majd 1599. okt. 28-án visszaindult hazájába, ahonnan azonban egy háromhónapos körút és egyidei szülőföldjén való tartózkodás után 1600 tavaszán ismét külföldre távozott. Előbb Heidelbergben töltött öt hónapot, ezévi nov. 26-tól pedig teológiát hallgatott Herbornban, majd korrektor lett egy majnafrankfurti nyomdában. 1602 tavaszán Ambergbe költözött, s ott nevelősködött 1603 kezdetéig, midőn Altdorfba, majd 1604 elején Nürnbergbe ment, de innen csakhamar visszatért Altdorfba. Még ez év szeptember-novemberében Prágába is ellátogatott, azután több ideig vándorolt, míg 1605-ben megint nevelőséget vállalt Altdorfban. 1606. ápr. 5-től újra egyetemi hallgató volt Herbornban, ez év őszétől Heidelbergben, 1607. jún. 18-tól Marburgban, hol aztán tovább tartózkodott három évnél. 1610 szeptemberétől Hanauban, 1611 júliusától Oppenheimben nyomdafelügyelőséggel foglalkozott, míg 1612 elején megkezdett hosszabb bolyongása után augusztusban hazájába tért vissza, hol többfelé megfordulván, részt vett a →köveskúti zsinaton. Az év végén visszamenvén Németországba, Marburgban töltötte a telet, de 1613 tavaszán újból hazajött s áprilistól Szalonakon, december elejétől Rohoncon időzött, 1614 júliusától pedig nem egészen negyedévig lelkész volt Komáromban. 1614 októberében útnak indulván, mintegy félév alatt bejárta Magyarország és Erdély legnevezetesebb helyeit. 1615 májusában Németországba vándorolt, s ott ez év novemberében kántor, 1617 áprilisában →rektor lett Oppenheimben. Innen 1619-ben Heidelbergbe költözött, melynek elpusztulása után 1622 őszén Hanauba vonult, ahonnan a tél folyamán kirándult Hollandiába is. Minthogy →Bethlen Gábor 1624 tavaszán hazahívta könyveket fordítani, ez nyarán végleg Magyarországon vert tanyát. Előbb Kassán, ahol 1626 tavaszán még ott volt, azután Kolozsvárt, hova az erre következő három év alatt tette át valamikor tartózkodási helyét. – Jóformán vándorlással telt el egész élete, ám mindig egyháza és a magyar irodalom érdekében dolgozva, mely utóbbinak legérdemesebb munkása volt korán. Írói működése sok tekintetben korszakot alkotott, több irányban pedig éppen századokra kihatott. – Művei: Dictionarium latino-hungaricum. (Nürnberg, 1604.) Dictionarium ungarico-latinum. (Uo. 1604.) (Új kiad. „Dictiones Ungaricae… latine conversae” c. alatt 1611., majd újra „Dictionarium…” címmel 1621., 1644. és a →Pápai Páriz Ferenc átdolgozásában 1708.) Psalterium ungaricum. Szent Dávid… százötven zsoltári (Beza és Marot fordításának egy német fordítása után versekben). (Herborn, 1607.) (Száznál több kiadása van.) Kis katechismus (A heidelbergiből kiszedve). (Uo. 1607.) (II. kiad. az oppenheimi biblia mellett.) Analecta aenigmatica (Heidfeld J. „Sphinx” c. műve mellett). (Herborn, 1608.) (V. kiad. uo. 1631.) Novae grammaticae ungaricae… libri duo. (Hanau, 1610.) Lexicon latino-graeco-hungaricum (A latin-magyarnak göröggel pótolt átdolgozása). (Uo. 1611.) (Újabb kiad. 1621. és 1644., majd a Pápai Páriz Ferenc átdolgozásában újra „Dictionarium…” címmel 1708.; némettel pótolva kiadta Beer J. K. 1708.; ezt aztán újra kiadta →Bod Péter, majd Éder Károly.) Közönséges imádságok (A Biblia-kiadás mellett). (Oppenheim, 1612.) Egyházi ceremóniáknak formái (Agenda az előbbivel együtt). (Uo. 1612.) Icon politici. (Hely n. 1614.) Postilla Scultetica: Az egész esztendő által való… evangeliumi textusoknak magyarázatja (Scultetus Ábrahám után németből ford.) (Oppenheim, 1617.) Secularis concio evangelica, azaz: Jubileus esztendei prédikáció (Ugyanaz után németből ford.). (Uo. 1618.) De idolo lauretano et horribili papatus rom. idolomania et tyrannide (Az előbbivel együtt). (Uo. 1618.) (→Balásfi Tamás írt ellene „Christiana responsio” c. alatt 1621.) Imádságos könyvecske (Frisius után ford.). (Heidelberg, 1621.) Az keresztyéni religióra és igaz hitre való tanítás (Calvinus „Institutio”-jának fordítása). (Hanau, 1624.) Prédikáció az Isten anyaszentegyházának dicsőségéről e földön (Scultetus Ábrahám után németből ford. a „Consecratio templi novi” c. alatt általa sajtó alá rendezett és ajánlattal stb. is ellátott könyvben). (Kassa. 1625.) Szentírás szerint való rövid tanítás a bálványképekről (Ugyanaz után ugyanabban a könyvben.) (Uo. 1625.) Prédikáció a könyörgésről üldözésnek és nyomorúságnak idején (Ugyanabban a könyvben). (Uo. 1625.) Hívséges és üdvösséges tanácsadás az oly házasságról, mely két ellenkező religión való személyek között leszen (Ugyanabban a könyvben Molinaeus német fordítása után). (Uo. 1625.) Discursus de summo bono, az legfőbb jóról (Németből ford.). (Lőcse, 1630.) (Újra kiadta →Misztótfalusi Kis Miklós, 1701.) Javítva közre bocsátotta a →Károlyi Gáspár bibliafordítását Hanauban (1608.) és Oppenheimben (1612.), a Molnár Gergely latin grammatikáját (1604.), a →Thuri Pál „Idea christianorum…” c. művét több melléklettel (1616.); összeszedte és kiadta a „Lusus poetici” (1614.) és „Syllecta scholastica” (1621.) c. gyűjteményeket; magyarra fordítva kinyomatta a →Bocskay István melletti apologiát (1608.) és a Marnix kátéját (1626.). – Üdvözlő verset írt hét, bölcsészetdoktorrá avatott barátjához (1599.) és több más német ismerőséhez, valamint Böszörményi Sz. Péterhez (1608.), →Pécselyi Király Imréhez (1612.), →Szepsi Korocz Györgyhöz (1612.), →Szilvási K. Mártonhoz (1618.), →Simándi Bodó Mihályhoz (1621.), →Pataki Füsüs Jánoshoz (1626.) és Dengelegi Péterhez (1630.), magyarra fordítva közölte Bezának „In cyclopicam ubiquitariorum insolentiam” írott versét a →Szenczi Csene Péter műve előtt. Kéziratban is maradtak munkái, melyek közül „Naplója, levelezése és irományai” a →Dézsi Lajos sajtó alá rendezésében 1898-ban jelentek meg. – Arcképe is fennmaradt, emlékét pedig szobor örökíti meg Debrecenben.

Irodalom: Szathmári Pap Zsigmond: Sz. M. A. rövid életrajza (Erdélyi Prédikátori Tár VII. 1837.), Czelder Márton: Sz. M. A. (Kecskeméti Prot. Közlöny II. f. 1858.), gr. Kemény József: Sz. M. A. emlékezete (Új Magyar Museum, 1859. I. k.), Toldy Ferenc: Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez (1869.), Jancsó Benedek: Sz. M. A. (1878.), Uő.: Magyar nyelvtudománytörténeti tanulmányok (1881.), →Szabó Károly: Sz. M. A. állítólag 1625. nyomatott egyházi beszédeiről (M. K. Sz. 1880.), →Dézsi Lajos: Sz. M. A. (1897.), Árokháty Béla: Sz. M. A. és a genfi zsoltárok zenei ritmusa (1934.), Zoványi Jenő: Sz. M. A. halála ideje (Prot. Szle, 1932.), Herepei János: Sz. M. A. halála ideje (Erdélyi Múzeum, 1933.), Zoványi Jenő: Megjegyzések Herepei Jánosnak Szenczi Molnár Albert halála idejéről szóló cikkére (Ker. Magvető, 1938.).