Szenczi A. Pál (Szenc, 1644. – Debrecen, 1691. febr. 19.) ref. esperes, Szencen tanult, majd Nagyszombatban, Komáromban és Sárospatakon. Innen Olaszliszkára ment →rektornak, de onnan már két hónap múlva külföldre indult, hol 1668. aug. 8-tól Leidenben, aug. 17-től Groningenben, 1669. jún. 23-tól Franekerben gyarapította ismereteit. Hazatérve, 1671-ben rektor lett Szatmáron, míg 1677-től lelkész volt Szatmárnémetiben, 1679-től Visken, 1681 áprilisától Debrecenben. Itt 1686-ban →esperessé választotta a →debreceni egyházmegye. – Művei: Amesii medulla theologica illustrata (2 k.). (Franeker, 1670.) Részegesek jajos pohara (Prédikáció). (Debrecen, 1682.) Emlékezetnek oszlopa (Gyászbeszéd Jóna István felett). (Uo. 1684.) Halotti két prédikációk… Rosnyai János… és Hodosiné felett… (Uo. 1684.) – Üdvözlő verset írt →Mártonfalvi Györgyhöz (1681.) és →Drégelypalánki Jánoshoz (1682.), gyászverset a →Mártonfalvi György (1681.), →Nógrádi Mátyás (1681.), →Köleséri Sámuel (1683.) és →Felvinci Sándor (1686.) halálára. A felette →Debreceni Kalocsa Jánostól és →Szentpéteri Istvántól tartott magyar gyászbeszédek az ugyanez alkalomra írt gyászversekkel (Epicedium) együtt ki vannak nyomtatva.