Szemián Mihály (Hradistye, 1741. – Bazin, 1810.) ev. lelkész. Tanult Nagypetrősön, Vadosfán, 1761-től Sopronban, 1764-től Késmárkon. Majd 1766-tól nevelősködött Lengyelországban, ahonnan négy év múltával Németországba ment s itt 1770. jún. 14-én a hallei, 1773 nyarán a jenai egyetemre iratkozott be. Hazatérve, 1774-ben →rektor lett Ratkón, 1775 kezdetén →conrector Eperjesen, 1782 végén lelkész Bazinban. – Művei közül egyházi tárgyúak, mind szlovák nyelven: Jézus Krisztus kínszenvedésének és halálának ideje. (Jena. 1773.) Alkalmi beszéd Faczony János 80. évének betöltésekor. (Eperjes, 1779.) Istentisztelet kezdete a bazini új ev. templomban. (Pozsony, 1783.) Beköszöntő beszéd Bazinban. (Uo. 1783.) Esketési beszéd Laucsek Jonatán és Jozefi Zsuzsánna egybekelésekor. (Szakolca, 1800.) Újra kiadta a szlovák bibliát (1787.). – Üdvözlő verset írt →Sramko Pálhoz. Énekeket is szerzett.

Irodalom: Bucsay Mihály: Sz. M. tanulmányútja 1770–1774. (1942.).