Szelényi (előbb Schneider) Ödön (Késmárk, 1877. júl. 12. – Bp. 1931. szept. 18.) ev. tanár. Késmárkon végezte elemi és középiskoláit. Miután 1895-től a budapesti egyetem bölcsészeti karán hallgatott, 1899-től Mezőtúron, 1900-tól Lőcsén, 1903-tól Késmárkon tanárkodott. 1901-ben bölcsészetdoktori címet nyervén. 1909-ben a pozsonyi →teol. akadémia bölcsészeti tanszékére választották meg, mire 1910-ben letette a teol. tanári vizsgálatot, s később lelkészi képesítést is szerzett. Majd az ország új határainak kialakítása folytán 1919-től 1923-ig Budapesten elhelyezett teol. akadémiának, azután a Veres Pálné leánylyceumnak volt tanára. A bécsi teol. fakultás 1916-ban licentiatussá, a debreceni egyetem 1925-ben a neveléstudomány magántanárává habilitálta. – A →Magyar Prot. Irodalmi Társaság 1910-ben választmányi tagjai közé sorozta. 1915-től 1918-ig a Theol. Szaklapnak, 1927-től 1931-ig a →Prot. Tanügyi Szemlének volt egyik szerkesztője. – Egyházi vonatkozású művei és nagyobb dolgozatai: Goethe Faustja és a keresztyénség. (Budapest, 1905.) Schiller és a protestantizmus (Prot. Szle., 1906.). Madách és Luther (Uo. 1906.). A philosophia alapfogalmai. (Budapest, 1907.) Öngyilkosság és etika. (Mezőtúr, 1907.) A prot. paedagogia eszméje. (Eperjes. 1908.) Írói arcképek. (Mezőtúr, 1909.) Schleiermacher vallásphilosophiája. (Békéscsaba, 1910.) Krisztus és Konfucse (Theol. Szaklap, 1910, és Prot. Esték III., 1916.). Jelenkori vallásos áram-latok a modern irodalomban. (Budapest, 1910.) Az evangeliumi keresztyénség világnézete. (Uo. 1911.) A vallás helyzete a jelenkor szellemi életében. (Uo. 1912.) Schleiermacher paedagogiája. (Uo. 1912.) A prot. lelkész a modern költészetben (Ev. Lap, 1912.). Eckehart mester élete és tanítása. (Pozsony, 1913.) A mystika lényege és jelentősége. (Uo. 1913.) Belmisszió és iskola (Ösvény, 1913.). Nietzsche – az Antikrisztus (Uo. 1913.). Modern vallástudomány. (Budapest, 1913.) Napjaink monistikus mozgalmai (Prot. Szle., 1914.). Béke és háború (Ev. Lap, 1914.). →Böhm Károly és a vallásphilosophia (Theol. Szaklap, 1914.). A magyarországi ev. középiskolák tantervének történetéhez (Uo. 1915.). Hartmann Ede vallásbölcselete (Uo. 1915.). Az „örök béke” kérdése (Prot. Szle., 1915.). A halhatatlanság hite újabb megvilágításban (Uo. 1915.). Fichte vallásfilozófiai fejlődése… (Pozsony. 1915.) →Tessedik Sámuel élete és munkássága. (Budapest. 1916.) Luther alakja a drámai költészetben (Ösvény, 1916.). A magyar ev. tanárképzés múltjából (Theol. Szaklap. 1916.). Egy érdemes régi magyarhoni paedagogo-theologus (Uo. 1917.). Luther és Kant (Prot. Szle., 1917.). A magyar ev. nevelés története a reformációtól napjainkig… (Pozsony, 1917.) A vallástörténet köre, története és irodalma (Theol. Értesítő, 1917.) A filozófia történetének jelentősége, áttekintése és irodalma (Uo. 1917.). A valláspsychologia jelen állása (Uo. 1922.). Kis vallástörténet. Budapest. 1922. A neveléstan alapvonalai. (Uo. 1922.) Az ev. keresztyénség világnézete. (Uo. 1922.) A lélek élete. (Uo. 1923.) Zola mint vallásbölcsész. (Uo. 1925.) A prot. nevelés szelleme. (Uo. 1928.) Ev. Paedagogen und Philosophen in Ungarn. (Miskolc, 1930.) – Veje volt →Faragó Bálintnak.