Széki Béla (Kölked, 1814. aug. 29. – Pápa, 1871. nov. 21.) ref. esperes, az előbbinek atyja. Iskoláit Mohácson, Gyönkön, Kiskunhalason, a teológiát Pápán végezte. Külföldre menvén, egy szemesztert a bécsi prot. teol. intézetben, egyet a berlini egyetemen töltött. Hazajőve, 1838-tól →teol. tanár volt Pápán, ahonnan 1852 őszén Erdőcsokonyára hívták lelkésznek. 1856-ban →esperessé választotta a →belsősomogyi egyházmegye, de 1859 augusztusában pápai papságra távozott. Itt aztán 1865-ben a →pápai egyházmegye választotta esperessé, mint már a →dunántúli kerületnek 1856 óta főjegyzőjét. – Művei: Egyházi beszéd a keresztyéni korszellem tényezőiről. (→Nagy Mihály püspöki beiktatásakor). (Pápa, 1845.) Előmunkálat a magyar prot. egyház-szervezet tárgyában. (Nagykanizsa, 1857.) Egyházi beszéd (Pápai beköszöntő). (Pápa, 1859.) – továbbá a Kazay Gábor (1840.), Sebestyén István (1841.), →Tóth Ferenc (1844.) (három), Szücs Antal (1846.), Eőri Szabó Antal (1849.), Békássy Imréné (1869.) temetésén és a gr. Széchenyi István (1860.), gr. Teleki László (1861.), Calvinus János (1864.) emlékére tartott beszédei. Sajtó alá rendezte a komjáti kánonokat a dunántúli egyházkerület szabályrendeleteivel együtt (1867.).