Székely Sándor (Aranyosrákosi) (Székelykál, 1797. szept. 13. – Marosszentkirály, 1852. jan. 27.) unit. püspök. 1808-tól Székelykeresztúron, 1814-től Kolozsvárt tanult, hol 1818–19-ben →köztanítóságot viselt. Miután 1819–20-ban jogot hallgatott a kir. lyceumban, 1820 őszén külföldre indult, de csak Bécsig mehetett, ahol aztán 1821. ápr. 3-án beiratkozott a prot. teol. intézet hallgatójául. 1822 tavaszán visszatérve, Tordán lett pap s 1823 őszétől egyszersmind gimn. tanár. 1832-től Kolozsvárt tanárkodott, s itt 1838-ban →generalis notariussá, 1843-ban püspökhelyettessé, 1845 nyarán pedig püspökké választatott. – Az irodalom mezején jelentékeny nevet szerzett költői munkálkodásával, melynek főleg az epika terén számos terméke ismeretes. Történelmi művei is vannak, melyek közül egyházi tartalmú: Unitária vallás történetei Erdélyben. (Kolozsvár, 1839.) Megjelent még az 1845. évi zsinat alkalmával tartott beszéde (Uo. 1845.). Az egyházi irodalomban kiváló érdeme az unitárius →énekeskönyv 1837-i átdolgozása és 63 új darabbal való bővítése, melyekből tizenhetet maga szerzett. A felette →Gyöngyösi Istvántól tartott gyászbeszéd szintén ki van adva.

Irodalom: Jakab Elek: A. Sz. S. (Abafi Figyelője XIII. k. 1882.), Heinrich Gusztáv: A. Sz. S. (ItK. 1895.), Kanyaró Ferenc: A. Sz. S. (Ker. Magvető, 1897.), Gál Kelemen: A kolozsvári unit. kollégium története (1935.).