Szegedi Lajos (Szeged, 1500. k. – ?, 1583.) ev., majd ref., végül unit. lelkész. Róm. kat. papi pályára lépett, s 1525. okt. 9-én a krakkói egyetemre iratkozott be. Valószínűleg ezen szerezte magisteri címét is. 1541 körül Székesfehérvárt működött, mikor is kedvezőtlenül bírálta →Sylvester Újszövetség-fordítását, aki viszont 1547-ben az ő, →Nádasdy Tamástól véleményadásra és esetleg kinyomatásra hozzá küldött zsoltárfordításával bánt el hasonlóan. Ekkor már nem Székesfehérvárt, hanem valahol másutt volt, míg 1553-ban Bécsben tanárkodott, talán éppen a Sylvester helyén. Nem sokáig időzhetett itt, mert már 1556-ban →plébános volt Krasznán s ebben az állásában a helvét reformáció elveit terjesztette. Ez évben egy prédikációja „protestatio”-ra késztette a kolozsvári lelkészeket. Tanait megvédeni a következő évben megjelent a Kolozsvárt tartott zsinatra, de →Kálmáncsehi nélkül nem kívánt vitába bocsátkozni. Pár év múlva Désre került →elsőpapnak és →Heltainak egyik munkatársa volt az Újszövetség magyarra fordításában. 1564-ben magyar →prédikátor lett Kolozsvárt, de már 1565-ben eltávozott innen. Valószínűleg már ekkor Tordára ment papnak, hol 1567-ben az antitrinitarizmushoz csatlakozott, s a következő évben egyik arbitere volt a →gyulafehérvári hitvitának. Azután másodpapi tisztet foglalt el Szászvárosban. Az 1579-ben →Dávid Ferenc ellen indított eljárás folyamán azok közé tartozott, akik elpártoltak amattól. – Versbe foglalta az 51. zsoltárt magyarul.