Szegedi Kis István (Szeged, 1505. – Ráckeve, 1572. máj. 2.) ref. püspök. Tanult szülővárosában, majd Lippán és Gyulán, egy ideig tartó tanítóskodása után pedig külföldön. Itt 1535-től a bécsi, 1537 tavaszától pedig a krakkói egyetemnek volt hallgatója, mely utóbbin aztán segédtanárként is működött. Majd Wittenbergbe ment, hol 1543. márc. 22-én iratkozott be, s még abban az évben teol. doktori oklevelet szerzett. Ekkor visszatérve hazájába, előbb Tasnádon, miután pedig onnan elűzetett, 1545-ben Gyulán lett →rektor. Még ebben az évben Ceglédre hívták lelkésznek, hol 1548-ig működött, az iskolában is tanítva egyet-mást. Miután egy ideig állás nélkül volt, 1549-ben Temesvárra hívták rektornak. Mint ilyen valószínűleg részt vett az 1549-ben és 1550-ben tartott →toronyi zsinatokon. 1551-ben elüldöztetvén, Mezőtúron, 1552-ben pedig Békésen kapott alkalmazást, hol fogságot is szenvedett hitéért. Ez év végén Tolnára került rektornak s e tájban csatlakozhatott a helvét irányhoz. Mint 1554 elejétől laskói pap, még ez évben a baranyai új →egyházkerület első püspöke lett. 1558-tól Kálmáncsán lelkészkedett, míg 1561-ben fogságba hurcolták a törökök, melyből csak 1563-ban szabadult ki. Ekkor egy hosszas körút után Ráckevén foglalta el a lelkészi állást, s ettől fogva ennek a vidékén is vitte a püspöki hivatalt, tovább folytatva azt Baranya felett is. Itt mindjárt 1564-ben nagy vitája volt egy Panthanus nevű baráttal, aki felett könnyű szerrel győzedelmeskedett. Még az ötvenes években, valószínűleg csakhamar püspökké választatása után szerkesztette a →baranyai kánonokat, még több tekintetben átmeneti jelleggel, melyeket azonban teljesen helvét irányúakká dolgozott át, s később latinul mint már ilyeneket tette magáévá 1576-ban a →hercegszőlősi zsinat, a →Skaricza Máté némi módosítással még az ő életében végzett magyar fordításával együtt. – Maradandó becsű írói munkásságával európai hírnévre tett szert. – Művei: Assertio vera de trinitate. (Geneva, 1573.) (Új, de nagy részében csak címlapkiadása uo. 1576.) Speculum romanorum pontificum. (Basel, 1584.) (IV. kiad. hely n. 1602.) Tractatus brevis de traditionibus quibusdam pontificum romanorum… (Az előbbivel együtt). (Ezeket dolgozta át németre Höniger Miklós Baselben 1586-ban „Spiegel des weltlichen römischen Papsts” c. alatt.) Quaestiones de verbis coenae Domini. (Zürich, 1584.) (Beumler Márknak egy művével.) Theologiae sincerae loci communes de Deo et homine. (Basel, 1585.) (V. kiad. uo. 1608.) Doctrinae papisticae summa ex variis doctoribus scholasticis excerpta… (Az előbbivel együtt). Confessio verae fidei de uno vero Deo (Az előbbi kettő II.-V. kiadásainak függeléke.) (Uo. 1588.) (IV. kiad. uo. 1608.) Tabulae analyticae… (Schaffhausen, 1592.) (II. kiad. London, 1593., V. kiad. Basel, 1610.) Öt énekét sokáig zengték a magyar prot. templomokban, sőt egy ma is megvan mind az evangélikus, mind a református énekeskönyvekben. Munkáiból határozottan kitűnik zwinglianus felfogása. – Arcképe fennmaradt.
Irodalom: Skaricza Máté: Vita Stephani Szegedini (A „Theologiaesincerae loci communes” elején valamennyi kiadásban; magyarra ford. Faragó Bálint), Haán Lajos: Sz. K. I. („A Békés vármegyei régészeti és művelődéstörténelmi társulat” III. évkönyve, 1878.), Rácz Károly: Sz. K. I. tiszántúli reformátoroskodása (1893.), Földváry László: Sz. K. I. élete s a Tisza-Duna mellékeinek reformációja (1894t), Szilády Áron: Sz. K. I. (A Régi Magyar Költők Tára VI. kötetében, hol énekeit is közölte, 1896.), Zoványi Jenő: Sz. K. I. Cegléden (Prot. Szle, 1916.).