Szeberényi Andor (Maglód, 1824. márc. 26. – Nagylak, 1895. jan. 1.) ev. lelkész. Tanult Jolsván három évig, Sajógömörön egyig, Selmecbányán ötig, míg 1843–45-ben a teológiát végezte Pozsonyban. Ekkor világi pályára lépett, de a szabadságharc után visszatért a papi pályához és négyévi békéscsabai →káplánkodás után 1854-februárjában az akkor alakult makói egyház választotta lelkésztanítóvá. 1855 végén Nagylakra ment lelkésznek, hol haláláig működött, több ízben viselve →egyházmegyei hivatalokat is. – Az 1878–81. évi országgyűlésen képviselő volt. Részt vett a →budapesti első zsinaton. – Többoldalú írói munkásságot fejtett ki a nevelésügy, politika, szépirodalom és az egyházi irodalom terén. A P. E. I. L.-ben, a Prot. Népkönyvtárban, a Margócsy-féle gyakorlati irányú vállalatokban megjelent dolgozatain kívül művei: Egyház és oskola. (Szarvas, 1853.) A makai ág. h. ev. fiók gyülekezetnek anyaegyházzá tett kinyilatkoztatása s első rendes lelkésze bevezetésének ünnepélye. (Uo. 1854.) Az 1791-iki pesti ág. hitv. ev. zsinat történelme. (Pest, 1869.) Beszéd Fábriné Ambrus Mária temetésén (szlovákul). (Turócszentmárton, 1877.) Nagylak múltjához. (Budapest. 1892.)