Szathmári Paksi Ábrahám (Marosvásárhely, 1725. – ?, 1799. márc. 6.) ref. püspök. Marosvásárhelyen kezdett tanulni, míg 1734-től Sárospatakon folytatta iskoláit. Ezek befejeztével külföldre indult, s 1751 végétől a franekeri, 1753 őszétől pedig az utrechti egyetemen gyarapította ismereteit. Hazájába 1754-ben visszajővén, három évig a tokaji, 1758 elejétől a sajókazinci, 1777 májusától a mezőkeresztesi lelkészi állásban működött. Miután a →borsod-gömör-kishonti egyházmegyében előbb jegyzői, 1782-től →esperesi tisztet viselt, s már ezelőtt a →tiszáninneni egyházkerületnek →generalis notariusa és ez időben a →budai zsinat tagja volt, 1792 szeptemberében püspökké választatott. – Művei: Vallást tevő Isten-szolgálója (Gyászbeszéd özv. gr. Wass Dánielné Vay Judit felett, 1770.). (Kolozsvár, 1772.) A nagy Fréderiknek Elisiumát előadó könyvnek tetemesebb mételyei kimutattatnak oly véggel, hogy az Izraelnek erőtelenebb juhai azoknak befalásoktól iszonyodjanak. (Philadelphia, 1789.) A mennyei haza felé utazó híveknek bujdosó énekei. (Kassa, 1794.) Az örökkévaló királyhoz… nyújtandó alázatos könyörgések. (Uo. 1794.) – Üdvözlő verset írt Ouwens (1752.) és Vriemoet (1753.) franekeri tanárokhoz rektori állásuk elfoglalásakor.